A blog már nem aktív, de a talonban maradt jegyzeteket kiposztolom

A zenekar hangja még krízisben is ütős. Az 'October' a U2 elfeledett gyöngyszeme. Egy viharos üvöltés egy lelki zavarban, azon kívül sci-fi rock, ez az az album, amelyet majdnem hamarabb befejeztek mielőtt még megírták volna.

A U2 kivételes 1980-as debütálása a 'Boy'-al, ragyogó fényként mutatkoztak be a post punk new wave gitárzenekarai között. 1983-ban a himnikus 'War' meghozta számukra az első sikereket, A kettő album között jött az 'October', egy album félig befejezett dalokkal, kétségbeesett artikulálatlan szövegekkel, túl érzelmes üzenettel, és lecsupaszított vallási témákkal.

Még a kínosan pózoló borító, egy pillanat a rossz divat bemutatása a vizes sivatagban. (a képeket a dublini docklands-ben lőtték, ahol a U2 bázisa van mióta megalakultak)

A blogot már nem szerkesztem, de pár jegyzet még fennmaradt, ezeket közlöm. A búcsú bejegyzés lentebb olvasható

Vissza az alapokhoz, ez volt a jelszó a How To Dismantle An Atomic Bomb c. lemez készítésekor.  A Vertigo - Stories For Boys párhuzamról már írtam korábban. 
A koncerteken az első albumról leporolt darabokat húztak elő, mint az Into The Heart, The Electric Co., The Ocean, An Cat Dubh, The Ocean....

A blog inaktív, raktárból leporolt jegyzetek tartják "életben" egy darabig az oldalt

A U2.com újra életre hívta "A saját U2 lejátszólistám"-at, amiben a zenekarhoz szorosan kötődő emberektől kérdezik meg, hogy melyek a számukra legfontosabb U2 dalok. Ezt a cikket el kezdtem lefordítani, eddig jutottam anno vele. Most közzéteszem

Először Garret ' Jacknife' Lee-vel beszélgettek, akivel még 2006-ban beszéltek a témáról, nem sokkal a HTDAAB kiadása után, aminek készítésében Lee is tevékenyen részt vett és segített a zenekarnak megtalálni a korai évek hangzását.

1. The Electric Co. - Boy

Még nagyon fiatal voltam, amikor ez a dal született, de már rajongóként láttam őket a Fanning-i koncerten. A The Electric Co. meglepően jól szólt a Vertigo turnén, egyáltalán nem szállt el az idő felette. Még mindig kötelező és brilliáns darab.

2. Trash, Trampoline and The Party Girl - B-oldal/Celebration kislemez

Imádom Bono hangját benne. Ritka és gyönyörködtető. Egy spontán, de egyben játékos felvétel. A Fast Cars (HTDAAB) visszhangjait ebből a dalból vettük. Gyerekként az elemes akusztikus gitáromon próbáltam eljátszani a dalt. Azt hiszem megérte volna az A-oldalra rakni ezt a számot. Elképesztő milyen zajos az eredeti felvétel.

3. Like a Song - War

Nem tudom elfelejteni mennyire szerettem ezt a dalt, amikor megjelent. Egy New York-i bárban voltam éppen, amikor a DJ felrakta. Annyira friss volt, kész voltam tőle. Kibaszottul király ez a dal!!! Egy sor mai zenére hatással van. Pl. a The Killers, Bloc Party, The Walkmen stb. Larry Mullen az egyik legjobb dobos a világon. Találékony és nagyon erőteljes zenész. Az utolsó perce annyira nagyszerű... Ha ezt ma jelentetnék meg, mint egy új bandának a dalát, akkor a legjobbak között lenne. 

4. Bad - The Unforgettable Fire

A szünettől kezdve már tudod, hogy valami különleges fog történni. Himnikus, őszinte, megfontolt, kendőzetlen. Ez történik, amikor egy zenekar megszabadul attól az elvárástól, hogy menőnek kell lenni. Ez a dal még mindig üt.

5. All I Want Is You - Rattle and Hum

Ebben megtalálod a Springsteen hatást. Ugyanazt a topográfiát követi, mint a Bad. Benne van az összes U2-t definiáló hangzás - ránézésre egyszerű, de valójában komplex gitárhangzás, a basszus is tudja a saját dolgát. 

Aki ezt a blogot szokta néhanapján pörgetni bizonyára hiányolja a posztokat, hát júni 22 óta egy deka nem született, de még vázlat formájában sem. Az utóbbi időben az én lelkesedésem is csökkent, meg Bonóékról sem hallani olyan sokat (persze a U22 és a turnékönyv elég ellenérv lehetne), illetve a prioritásaim is megváltoztak. Egyszerűen már nem megy, és sohasem ment úgy, ahogy szerettem volna, egyszerűen ahhoz hogy működjön a blog, sokkal több energiát bele kell fektetni, a mostani állapottal pedig sosem lesz nagyobb számú olvasóközönség.  
Úgy döntöttem, hogy 3 év után abbahagyom ennek a blognak az írását. A blog történetében voltak jobb és rosszabb napok, nagyon jó cikkek és pocsék megfogalmazások is. Illetve már adtam számot egy párszor a blog története során, minduntalan megígértem magamnak és azoknak is akik szoktak olvasni, hogy majd jól felpörgetem a blogot. Igazából sosem pörgött annyira, amennyire szerettem volna, és a lelkesedésem is lanyhult. Egyébként a statisztikát nézve, azért még vannak idetévedők, de ők már friss tartalmat nem fognak ezután olvasni. Majd egyszer elindítok egy általános jellegű blogot és abban lesz minden, koncertélmények, utazások és zene, beleértve a U2-t is. Vagy rákapcsolok a tumblr-emre. A másik probléma az utóbbi 1-2 évben az állandó kikacsintások voltak, ami alatt a más zenekarokkal való foglalkozást értem, többször gondolkodtam azon, hogy inkább egy U2 zenei stílusjegyeihez közelálló, a holdudvar zenéjét bemutató, kritizáló blogot csinálok ebből az egészből. Végül a legtöbb és legjobb ötletek a tarsolyban maradtak, és számos jó poszt sem került sohasem ide leírva. Pl. a koncertbeszámolókat sem írtam le, pedig a blog indításakor a fő célom az volt, hogy minél több emberrel megosszam az élményeimet. Illetve egy deka albumkritika sem íródott, pedig az milyen jó munka lehetett volna kielemzni a lemezeket, utánajárni a dalok sztorijának... (szinte megjött a kedvem). Ennyi volt tehát, köszönöm U2, és remélem találkozunk még más fórumokon.
Az utolsó érv pedig, hogy kikopott a U2 a playlist-emből... A slágeres U2 dalok már rég nem hoznak lázba(kivétel JT), a szívszerelmeimet pedig már csak ritkán veszem elő. Egyébként idén nyáron ismét felfedeztem a Joshua Tree-t és annak a legnagyobb vívmányait. Mégpedig a With or Without You tökéletességét, The Edge élete műve a WOWY gitártémája, az I Still Havent Found életerejét, amit szerintem teljesen kinyírtak a gospeles koncertverziókkal.
A végső indok pedig a Július 18-tól Október 4.ig terjedő időszak legtöbbet hallgatott dalainak a listája. A top25-be nem fért bele a U2, a legjobb a Walk to the Water lett 10 lejátszással.

No.  Cím                                         Előadó           
1. Starting Line                               Keane                       34 plays
2. Strangeland                                Keane                       34 
3. Sea Fog                                     Keane                       32
4. Run With Me                              Keane                       31 
5. When It Rains                            Paramore                   30
6. The Boys                                   Keane                        28 
7. Hamburg Song                           Keane                        27
8. Long Drive in a Slow Machine      The Walkabouts          27
9. Horizon Fade                             The Walkabouts         26 
10. Rainmaker Blues                      The Walkabouts         25
16. Sirály                                       Kiscsillag                  23
17. Inside of Love                           Nada Surf/Relient K    22   
18. A Bad Dream                           Keane                       21
19. Misguided Ghosts                    Paramore                  21
20. Try Again                                Keane                       20 
21. The Frog Prince                       Keane                       20
23. Motorcycle Drive By                 Relient K/                  19
25. Tudtam, hogy jönni fogsz          Kiscsillag                  18
26. The Thanksgiving Filter             Drive By Truckers      13
+1 Walk to the Water                    U2                            10 

A cikk olvasásához pedig hallgassátok a következő dalt. Ez a jelenlegi kedvenc U2 dalom, még illik is ehhez a borús hangulathoz

U2 - Down all the days by MissFelix1988

Akár a Moment of Surrender is egy jó befejezés lehetne. Remélem azért aki olvasta az szerette a blogot, na csá

A U2.com-on megy a nagy kampány a U22 népszerűsítésére ebben az unalmas holtszezonban. Tavaly ősszel hirtelen felindulásból előfizettem a U2.com-on. Aki feliratkozik (kb 10000Ft) az kap egy speciális kiadványt, ez tavaly a U2 duals volt, ami nem túl érdekes lemez, előtte pedig az Artificial Horizon, ami remixeket tartalmazott, érdekesnek tűnt, azonban nem sok élvezetet nyújt. 2012-ben pedig a U2 360 Tour legjobb 22+1 felvételét küldik ki az elvetemült rajongóknak. Már május elejétől megindult a postázás, azonban tök random küldik ki a cd-ket. Gondolom a gyártás nem egy nagy stúdió alatt indul meg... Így esett, hogy még nem kaptam meg a saját U22 kiadványomat, viszont a fórumban utánaolvasva látom, Magyarországon van már olyan, aki megkapta. De nálunk frenkventáltabb helyeken is előfordul, hogy még nincs kézben a drágaszág. Tehát még várni kell a fényképes bemutatóra. Addig is itt egy előzetesen is elérhető felvétel:

Idén ősszel végre hazánkba látogat a Keane. A blog által is istenített bandát végre élőben is láthatjuk. A csapat első fellépése lesz Magyarországon, a Strangeland lemezüket turnéztatják, érdemes lesz a Pecsába kimenni október 30-án. Július 6. péntektől árulják a jegyeket a ticketpro-n, jegyár:11900 Ft

A Muse pedig a Papp Lászlóban fog fellépni, ők éppen a csúcson vannak, szeptemberben jön az új album, tehát az ő érkezésük is aktuális lesz. A Muse-t már láttam élőben, fantasztikus hangzás és profizmus jellemzi őket. Az előző albumok kiverték a biztosítékot a korai Muse-t kedvelőknél, az új lemez tovább fokozza az elektronikát a várakozások szerint. Annyira népszerűek a szigetországban, hogy ráadásul ők jegyzik a londoni olimpia hivatalos dalát a 'Survival'-t. A hype-hoz hozzátartozik a magasabb ár, állójegyet 14900 Ft-tól, ülőjegy 18900 Ft. 

  A beharangozó már megvolt korábban itt a blogon, most elérkezett a lemezbemutató ideje is. Két, U2 rajongók által is szeretett zenekar, az egyik keresi korábbi Énjét, a másik szeretné megtartani, fejleszteni identitását, kérdés sikerül-e nekik? 

Kezdjünk a Keane-el, akik annak idején többek között U2 feldolgozásokkal léptek fel Lotus Eaters néven. Az angol kvartett 4. stúdióalbuma jelent meg 'Strangeland' címmel, amivel megpróbálják visszaidézni a régmúlt sikereket. Ugyanis a Keane háza táján az igazán ütős slágerek elmaradtak az utolsó albumon (és a közben kiadott EP-ről is hiányzott). Tehát tettek egy hangzatos vissza a gyökerekhez kijelentést, amivel a saját vállukra is nagy súlyt raktak, mivel nem csak a rajongóknak, hanem saját maguknak is meg kell felelniük. 
Nálam a legjobban bevált módszer egy új zenekar vagy egy album megismerésének egy hosszú utazás. Persze vannak ennél egyszerűbb módok is az új zenék magunkévá tételének, de nekem így megy. Ugyanis egy jó buszos túrára kiválogatom az adott időszakban kedvenc zenéimet, de ügyelek arra, hogy addig hanyagolt, de ígéretes darabokat is felrakjak, ha már meguntam a többit. Egy ilyen éjszakai út során sikerült újra közelebbi kapcsolatba kerülnöm a zenekarral. Nem, nem a Night Train albumukat hallgattam meg, hanem a szinte tökéletes 'Under The Iron Sea'-t. Tehát, amikor olvastam a banda nyilatkozatait az új albumról, egyből ez a lemez ugrott be, hogy mennyire jó lenne ha a fele pörgős, életerős dalokkal teli és egy lassúbb meditálós számokkal operáló anyagot hallhatnánk. Aztán kijött a 'Silenced By The Night', a többszöri meghallgatás bizonyítottan javítja a dal erejét. Ezzel el is lőtték a puskaport, ez a legjobb dal. Van egy olyan sejtésem, hogy a Keane keresi a titkos talizmánt, az örök igazságot. Túl tökéletesre akarták csiszolni a dalt, viszont az eredmény majdnem csúfos lett, középtempós kicsit nyálas dalocska, mégis a plazában meghallva borsódzott egy kicsit a karom vasárnap. Élőben eszméletlen jól fog szólni, kicsit gyorsítva, pörgősen, az tutter.

A második kislemez dal a 'Disconnected', aminek szintén remek zongora témája van, hagyjuk még érlelni a fülünkben. Az album többi részén megtaláljuk a tipikus Keane-es balladákat is, de az én nézetemben életerős és igazán ütős dal nincs a lemezen. Összességében sikerült a Keane-nek visszanyúlni a korábbi évekhez, azonban a kezük mindössze a legutóbbi 2008-as albumukig ért. A nagy slágerek a tarsolyban maradtak, de megkapjuk az összefogó képet az eddigi munkásságukról. Az új anyag ettől függetlenül nagy siker a briteknél, első helyen áll a lemezeladási listákon (az össze Keane lemez megszerezte a No. 1. pozíciót), tehát nem fogtak mellé a hangzással. Lehet énekelni szobában, esőben, de a legjobban a megtelt sportcsarnokokban fog szólni ez a hangzás. Az új taggal hozott basszusgitár hangzása nagyon jól jött a zenekarnak. Mégis felteszem a kérdést, hol van az a Keane, amely felvette az első 2 albumot? Várjuk őket itthonra is fellépni, és persze a következő albumot is nagy lelkesedéssel fogom várni. 3/5

A másik támadó klón az ausztrál 'The Temper Trap'. Stílusukra szintén nagy hatást gyakorolt a U2. 2009-ben jelent meg a debütáló lemezük, rajta a világot többször körbefutó 'Sweet dispostion' és még csomó, a szintiket és a gitárt remekül ötvöző dallal. The Edge is oda volt a 'Conditions'-ért, nem csoda, ő is előszeretettel veszi elő a zongorát a dalok szinesítéséhez. A zenekar megismeréséhez nem tudok konkrét történetet, mint a Keane esetében, egy azonban biztos, tavaly ilyenkor szerettem meg őket. Szóval nagy várakozás itt is, a 'Rabbit Hole' már bemutatásra került itt a blogon is. Ez a dal simán elférne az előző anyagon, sőt szerintem egy lemaradt dal, mert az új albumba kevésbé illik, mint a régibe. Ez egy tipikus 'The Temper Trap' nóta, minden ismertetőjegy fellelhető, lassan induló, előtérbe tolt énektéma, himnikusság, katarzis a dal végén. Nekem egyből megtetszett, nem bántam volna, ha a többi dal is hasonlít az ismert hangzásvilágra. Azonban nekik sem sikerült megugrani a korábban felállított mércét, a kislemezdal (Need your love) egyszerűen gyenge, nem értem mit akartak vele elérni. Csalódást az biztos sikerült.

Van még említésre méltó szám, ilyen a 'Trembling Hands', egy jó Keane cover is lehetne. A 'London's Burning'-et a tavalyi zavargások ihlették. Egy dolog, ami eldönti, hogy tetszik-e vagy nem. Az énekes, Dougy Mandagi hangja. A korábbi fejhang már a múlté. Inkább torokból énekel és ez már nem szól olyan jól. Egyelőre úgy állnak nálam, mint a 'White Lies', egy albumos együttes szintjén, akiknek nem sikerült a második dobás, amivel bebetonozzák magukat a legjobb együttesek közé, pedig a Rabbit Hole és a Trembling Hands igazán jó számok. A Keane-el ellentétben a következő lemezükre már nem leszek kíváncsi. 2/5

Akárcsak az azonos című Star Wars film, ez a két album is gyengécskére sikeredett, egyelőre nem ők fognak a U2-hoz felnőni

Mostanában sűrűbben látogatom a U2.com-ot. Többek között a U22 megjelenése miatt. Az első U2 koncertemen mindössze 3 éve voltam (novice u2 fan). És mint ilyen, a u2 360 turné volt a legnagyobb hatással rám. Fantasztikus élményeket szereztem a turné során. Szóval ma elérhetővé vált a u2.com-on a 4. dal is a speckó lemezről. Nem pörgettem le a cikk aljára egyből, hogy lássam a dal címét. Hiába is tettem volna mert nem írták ki, melyik dal is lesz a bónusz. Én is leadtam a voksomat a U22 setlist szavazáson, nagyjából elégedett vagyok a kiválasztott dalokkal, de volt egy kis hiányérzetem, mert pár olyan momentum nem lesz az albumon, ami meghatározó pillanata volt egy-egy koncertnek. És beszartam, amikor kattintottam a profilomra és mit láttam? Annyit elárulok, hogy az egyik Wembley koncertről van a cucc

Fényévekkel jobb élőben, mint az albumon. Itt annyira különlegesen szól, és benne van a rockandroll, a lemezen pedig csak a stúdióban lecsupaszított sterilizált malacot kapunk cserébe. Nálam több jelentéssel is bír a dal, a mai csak annyi, hogy: "days days run away like horses over the hill..."

Találkozunk a VOLT-on!
 

Vanessa Carlton és 'A Thousand Miles' című dala. A lány nagy tehetségként robbant be ezzel a dallal 2002-ben, végül betagozódott a One Hit Wonder-ek népes táborába. A dal Grammy jelölést kapott az év dalára, végül azt Norah Jones kapta meg... Vanessa legnagyobb sikerét ezzel az első kislemezzel érte el, a 'thousand miles'-hoz tartozó albumon található még pár jobb dal, de azokkal már nem ért el nagyobb sikereket. Az azóta eltelt 10 évben még kiadott 3 nagylemezt, legutolsót tavaly, a kiadójával szakított a második lemez sikertelensége után, és azóta sem készített hasonló alkotást. 2011-ben előrukkolt még egy Best Of albummal. A debüt album után inkább melankólikusabb, mélyebb hangvételű és alternatív irányba indult el, elnézve őt, ez a világ áll hozzá közelebb, igaz a sikerek is elmaradtak. 
Igazolva, hogy még nem felejtették el, a Youtube-ra három éve felrakott dal 30millió megtekintésnél jár
Kislányos, naiva dalszövege ellenére is egy nagyszerű alkotás, még sokáig megmarad a fülekben 
 

Gyönyörű változat, 20 év után sem lehet ennél kifejezőbben előadni ezt a dalt

3 éve már annak, hogy kaptunk egy csodálatos albumot a kedvenceinktől, ami kezdetben felemás érzéseket váltott ki a rajongókból, de pár év és koncert elteltével a többség tudta értékelni ezt a lemezt is, be kellett érnie, és most már a legjobb U2 albumok között ragyog a No Line On The Horizon is.

Múlt héten tudta meg minden U2 rajongó, hogy szeretett csapatuk újra stúdiózik, ezúttal már Dublinban, ahol azt már tudjuk, komolyabban szoktak dolgozni a srácok. Ha Bonón múlna a lemezkiadás, akkor addig nyúznák magukat, amíg kihoznak egy Top3-as dalt, a többiek közül már olvashattunk olyat, hogy a 3 alternatív album megjelentetése sem lehetetlen. A legfontosabb dolgot azonban nem tudni, hogy ki ül a keverőpultnál? Szerintem Brian Eno-ékon a sor
Adam így kommentálta, hogy rajtakapták: 

"We are working on the next album. According to Bono, it may be published tomorrow but I think it will take a little longer." 

Dallas Schoo (Edge gitártechnikusa) már kicsit bőbeszédűbb volt, igaz Ő egy levelet küldött a Sadowsky gitárkészítő műhelynek, akik egyébként New York-iak, és főként basszusgitárokra szakosodtak. A jegyzetet elolvasva jó pár U2 rajongónak csoroghat a nyála ezek után egy Sadowsky féle 4 húrosra

És ha már stúdiómunka, a hajtás után pár videót összegyűjtöttem a U2 stúdiózásából, pl Brian Eno beszél a Moment of Surrender-ről, bepillantunk a stúdióba, és kirándulunk Marokkóba. És a stúdiómunkákról készült legjobb film egy részlete is, a 'From The Sky Down'

Bono: "Általában azért megyünk stúdióba, hogy megtaláljuk a hangot, de most a hangok találtak meg minket" - a Moment of Surrender-ről

Újra kinyílik a vendégelőadó poszt. Most a brit Keane és az ausztrál The Temper Trap zenekarok májusban megjelenő nagylemezeiről lesz szó.

A Keane-t nem kell senkinek sem bemutatni. Volt egy nagyon erős albumuk teletömve slágerrel(Under The Iron Sea),- mégis a 'Hopes and Fears' a legsikeresebb lemezük- határozottan ez volt a csúcspont számukra eddigi pályafutásuk alatt. Hangzásuk elengedhetetlen kelléke a zongora, amit nem akartam elhinni, mert olyan gitárhangzást sikerül elérniük sokszor, hogy azt bármelyik gitár fenomén megirigyelhetné. Egyébként 1997-ben alakultak, eddig három nagylemezük volt, és most májusban jön a következő, aminek a címe 'Strangeland'. 12 dalt tartalmazó lemezről a track 2 már meg is hallgatható a weblapjukon és a youtube-on is fent van. A 'Silenced by The Night' sallangoktól mentes, igazi 'Keane' dal, úgy néz ki a srácok visszatérnek a 'Night Train' előtti időkhöz. Középtempós, reméljük maradt még a puskaporból a többi dalhoz is. A 'Strangeland' ha netán jobb lesz mint a 'Perfect Symmetry' akkor már nagy gond nem lehet. A banda lelkesen töltötte fel a stúdiómunkáról készült felvételeket az oldalukra, azt mondták, hogy megint sikerült a zenekar kvintesszenciáját megfogni. Kíváncsian várjuk. Egy jó kis lemezmegjelenést követni is fog egy turné, egyenlőre csak brit helyszínek és két német fesztivál van a határidőnaplójuknban, júni 19 és aug 18 között szabadok, tehát Szigetre fel. Ha mégsem, akkor drága labanc testvéreinket tuti nem hagyják ki, legfeljebb ott találkozunk. A tovább mögött még egy dal rejtőzik az új Keane anyagról.

A másik pedig a mindeddig egylemezes 'The Temper Trap', akik ausszik, 2005-ben alakultak, tehát még szinte csak a gyerekéveiket tapossák, mint zenekar. Ők az indie-rock irányvonalban utaznak, csak azért nem pop, mert valamivel mélyebb hangvételű dalokat írnak, és elkerülik a manapság élményszámba menő 80asokat idéző, idióta szintifutamokat. Első találkozásom velük a Fifa 09 játékban történt, ami azon túl, hogy egy fantasztikus játék, remek dalokat sorakoztat föl évről évre a feltörekvő zenei kínálatból. A dal a 'Science of Fear' volt, ami messze nem az album csúcspontja, ezek után érthető módon piszokmód berántott a zenéjük, remekül fel tudják építeni a dalaikat, katarzis szerű élményt nyújtva a végjátékban, az a fajta zene, amire oda kell koncentrálni, mert egyszerűen magával ragad és nem lehet közben másra figyelni. Tehát a debütálás óriási sikert hozott a srácoknak, főleg Ausztráliában, ahol minden nevesebb díjat megnyertek, de még ott is csak egy fránya 9. hely jutott az albumlistán, a 'Sweet Disposition' kislemezük viszont a briteknél bejutott a top10-be, és ezzel a dallal lettek úgymond ismertek. A talajt elegyengették, a füvet elvetették az első albumukkal, kíváncsian várjuk a második fázist, azt hogy sikerül-e gyökeret ereszteni és szépen felnőni a nagyok közé. Mert ezt kell várjuk a soron következő albumuktól, A 'White Rabbit'-et már közzétették, színvonalban hozza a 'Temper Trap' hangzást, májusban meglátjuk elég lesz-e. 
Náluk is gőzerővel folynak a turnébejelentések, nyugat-európa nevesebb fesztiváljain ott lesznek, eddig júl. 3-ig vannak lefoglalva, valami azt súgja, a fenti két előadó ott lesz az idei Sziget színpadján! Albummegjelenés: Óceánia Május 17, Európa Máj 21.
Most 220 000-nél jár a youtube számláló márc 7 óta:
 

Nálam a 'The Temper Trap' dala nagy fölénnyel vezet, jóval több emóciót tudtak belevinni ebbe a dalba, mint a Keane, ez a tulajdonság a nagy erénye a U2-nak is. Azért a 'Try Again'(Keane) sem kutya. Mindkét előadó megjelöli referenciaként a U2-t, mint erős inspiráló hatást
Hajtás után 'Disconnected'  és 'Love Lost'
 

Egy dal, amit csak azok értenek meg akik látták-hallották a koncerteken
Heading to a black hole, theres nothing in it, at all 

Folytatódott a turné 2011-ben is. Először játszottak Dél-Afrikában, majd bejárták az egész amerikai kontinenst újra, hogy július 30-án New Brunswick-ben lezárják a 360' Tour-t. 
32,1 millió dollárt kaszáltak, a 2010-es évben még a U2 volt a legsikeresebb zenekar az adott évben, de 2011-ben Taylor Swift még náluk is többet turnézott össze.
Érdekes, hogy tavaly kettővel több(34) koncertet adtak, mint egy évvel korábban(32). A 2010-ben lemondott észak-amerikai turné átkerült 2011-re, ezzel kerülhetettek be idén is a legjobbak közé Adam-ék. Tovább mögött láthatjuk a U22-n lévő 'One Tree Hill'-t összemixelve a koncertvideóval. 

A kedvenc basszerosunk a mai napon, Március 13-án látta meg a napvilágot immáron 52 éve. 
Ennek örömére két remek basszgitár futamokkal teli dalt teszek közzé nektek:

Ez a kettő jutott eszembe a leggyorsabban. 
Az első A Man and a Woman, 
 

A másik a zseniális New Years Day:
  

Minden, különböző stílusokra nyitott U2 rajongónak ajánlom a következő Postot. Kinyitom a zenetáramat februárban is.
Ebben a rendhagyó postban folytatom az éppen aktuális playlist-em bemutatását. 
Először is, a közel egy hónapja posztolt zenei ajánlóból kimaradt a The Walkabouts nagyszerű dala a 'My Diviner. Amire a lángoló gitárokon akadtam rá, teljesen véletlenül ás váratlanul. Ez az album nyitódala és egyben a csúcspontja is, a My Diviner meghatározza a lemez tempóját, hangulatát. ez a max, amit várhatunk tőlük, ha tetszik akkor mehet a letöltés mert nem fogsz csalódni. Ha rákeresel a Walkabouts-ra youtube-on, látod, hogy nem a legnépszerűbb banda a földön, USA-ból jöttek, ennek ellenére Európában "futottak be". Januárban jártak Bécsben is, talán megért volna egy kiruccanást

 Alulértékelt dal, túlértékelt dal. Ezt a két jelzőt hallhatjuk, ha a 'Window in the skies'-ról van szó. 2006-ban jelent meg, ez volt az egyik új dal a U218 Singles válogatáslemezén. És nagy sikert ért el a listákon, ez vajon annak köszönhető, hogy nagyszerű dal, vagy az album nagy sikerének. Még az akkori MTV-n is első volt pár hétig, ma nem tudom egyáltalán van-e a reality-ken kívül rajta slágerlista. Mindegy is, senki nem nézné ma már...  Nagyon hamar eltűnt ez a dal, például nekem nincs meg egyik U2 lemezemen, könyvtáramban sem, mert a U218 Singles-t minek hallgassam? Amikor meg nagy ritkán eszembe jut, akkor max a youtube-on meghallgatom, az állandó playlistbe nem fér be. Első hallásra azt mondtam anno, (és erre tisztán emlékszem) hogy The Beatles-es beütése van, alig vehető ki U2-s stílusjegy. Pedig ez a zenekar saját magánok állított totemoszlopa. Bono hangképzése sem hagyományos. Mégis friss hangzása van a mai napig.
Kettő klip is megjelent, az egyik (Modernista version) összevágott jeleneteket tartalmaz, amin a különböző korok előadóit vágták be. Ötletes, azonban az alternatív klip sokkal jobb lett. Mintha kivágott újságpapírokat nézegetnénk a banda korai éveiből. Megjelennek az első fellépések, Dublin, a kikötő, a magas házak, New York, A Joshua Tree, a szülői házak. Van egy időutazás fílingje a klipnek, ahogy repülünk az egyik jelenetről a másikra. Basszus, most nézem meg harmadjára, annyira megfogott, ez a klip kurvajó! Még ma is frissnek hat, leköti az ember figyelmét. Állítom, azóta nem készült ilyen jó klip. Felidézem a Get on your Boots klipjét, feledhető, Magnificent, lassú, I'll Go Crazy, a hagyományos verzió furcsa, a koncerten meg ott voltunk. 6 éves ez a dal, édes istenem, el sem hiszem :) Ekkor már a U2 volt a "kedvenc" zenekarom, de még csak ismerkedtem a zenéjükkel. Remélem mindig akad valami új, rejtett dolog, amiért tudok majd rajongani velük kapcsolatban. 
A Youtube nézettség borzalmas, 2009-ben pakolták fel a klipeket, az alter verziót alig 90ezren-en, a modernistát viszont 866000-en látták. (A U2VEVO-n viszont csak 136ezer a jelenlegi állás-szerk.) Viszonyítás kérdése, hogy mennyire relevánsak ezek a számok. Lehetne magasabb is a látogattotság, főleg az alternatív verziónál, mert ez egy kellemes zene.
 

 
Élőben mindössze 5x játszották, megjelenésekor, 2006 novemberében, 4x Japánban ebből egy tv-s fellépés, és egyszer Honolulun.

Ha már megmutattam egy rég elfeledett szavazás végeredményét, most induljon egy új. Egyszerű lesz rá válaszolni (vagy éppen nem), igen/nem-mel lehet felelni. A téma pedig, hogy lesz-e olyan u2 koncert, amiért nem kell átlépni az országhatárt. A téma azért lett aktuális, mert ma jelentették be a Puskás Stadion újjáépítését, ill. átépítését. 2015-re készülhet el egy új, végre megakoncertek rendezésére is alkalmas stadion. Az már más kérdés, hogy sikerül-e megszervezni a koncertet, ill. hajlandóak idejönni, amikor még a környező országokhoz képest is kevés lemezt veszünk. A következő turné, ha most indulna akkor 100%, hogy sportcsarnokokban kerülne lebonyolításra. Tehát nem kéne szurkolni, hogy húzzák fel minél hamarabb azt a létesítményt, mivel a kb 10 éves Sportaréna megfelelne a u2 feltételeinek. Viszont a következő turné után, elképzelhető még stadionos turné, ami valószínűleg olyan 2020 körül, vagy előtte pár évvel kerülne megrendezésre, addigra pedig remélhetőleg állni fog az új büszke nemzeti stadionunk. Ha nyomon követjük az egyes zenekarok turné helyszíneit, láthatóvá válik, hogy Zágráb egyre nagyobb központtá válik a koncerthelyszínek terén. És eddig minden zenekarnak bevált ott fellépni, pl a U2 egyik emblematikus helyszínévé is válhat.Az RHCP Budapest helyett Zágrábba megy jövő nyáron, vagy gondolhatunk a legutóbbi U2 turnéra. Szóval egyszerű a kérdés, annál nehezebb a válasz:
 

 A blog első évében rengeteg szavazást indítottam, némelyekre elég sok szavazat érkezett. 2010 májusában (amikor még nem volt szó az újrakiadásról) az Achtung Baby-ről volt szó. És megszavaztuk, hogy melyek a legjobb dalok a lemezről. Most itt van az eredmény másfél évig húzódó, kitartó munka eredményeként. Két halmazba raktam a dalokat a szavazásnál, az egyik a kislemez dalok (amiből kihagytam az 'Even Better Than The Real Thing'-et) és az Until The End Of The World lett megversenyeztetve (azért került be, mert a ki nem adott dalok közül egyértelműen a legjobb volt, amíg meg nem szólalt élőben az Ultraviolet). A másik fele a ki nem adott, és kevésbé játszott dalok. A kislemezdalok sorrendjéhez lapozz át

Ezen a héten inkább egy dalcsokrot gyűjtöttem össze, mivel annyira feltornyosultak a várakozó, jobbnál jobb dalok, hogy muszáj ezeket együtt közzétenni. 

Lesz M83, Florence and The Machine, Limp Bizkit, Coldplay, és Drive By Truckers is. Tovább mögött a folytatás

A héten kipostolt u2.com-os interjú folytatása. U2360, Glastonbury, writing & recording

"Sosem felejtem el azt, amikor kisétáltunk minden egyes este a mi űrállomásunkra, miközben szólt David Bowie 'Space Oddity'-je"

Az említetteken túl, 2011 szólt Steve Jobs búcsújáról is, ő ugyan nem zenész, de ő az a valaki, aki segített átformálni a zenét mindenki számára.
EDGE: Az volt nagyszerű, amit Steve elért az idejében, amikor a média, a videójátékoktól kezdve a YouTube-ig, lekötötte a figyelmed és idődet, akkor jött az iTunes és az Ipod, ami a zenei könyvtáraddá változtatta a számítógépedet. A zene mindenhol ott volt újra. Az nagyon fontos, hogy a zene nem egy 60-as, 70-es, 80-as évekbeli dolog, amelynek véget kell érnie a 90-es évek változásaival. A mai zene egészségesebb, mint valaha - Csak a gazdasági válság tudja visszaverni, de remélhetőleg javulni fog a pénzügyi helyzet

Tovább mögött az interjú folytatása

A U2.com pénteken közzétette mely dalok voltak a turné legjobb előadásai. Több tízezer szavazat érkezett, és az előfizetők hamarosan kézhez is kapják. Több olyan dal is rajta van, amit még kiadványon nem szerepelt élő felvételként. Adam nyilatkozata alapján meglepődött mennyire érdekes és izgalmas válogatás album jött létre

És a lista: 

1. Bad 
2. Where The Streets Have No  Name
3. Magnificent 
4. One
5. Ultraviolet 
6. Even Better than The Real Thing
7. With or Without You 
8. Beautiful Day 
9. City of Blinding Lights 
10. The Unforgettable Fire 
11. I Still Haven't Found What I'm Looking For 
12. All I Want is You/Love Rescue Me   
13. Moment of Surrender  
14. Until The End of the World  
15. The Fly 
16. One Tree Hill  
17. Stay (Faraway, So Close) 
18. Walk On 
19. Zooropa 
20. Elevation
21. Out of Control
22. Mysterious Ways 

Írtam egy fasza post-ot a végleges listát és az enyémmel összevetve, de a blog.hu sötét bugyraiban elveszett, most erről ennyit. 

Odakint süt a nap, és még a szél ellenére is remek hangulatot kölcsönöz a szép, tiszta idő.

A 'walk to the water' elég összetett, önmagában egy történetet elmesélő, azonban egy hármas trilógiának a része. Az egyik tagja a trilógiának a 'Luminous Times'.
A Googlebooks-ban megtalálható Niall Stokes - U2 Into the Heart: The Stories Behind Every Song könyve. Az HTDAAB-al bezárólag az összes dal rövid történetét el lehet olvasni benne. 
"Érzésem szerint Phillip Lynott hatása vitathatatlan ennél a dalnál, finom felidézése Dublin, régi romantikus korának. Lynott már nem élt, mikor Bonóék megírták a dalt... ezért inkább Bono a saját tapasztalataira épített, megpróbálta leírni milyen lehetett az apja és anyja közti kapcsolat az akkori észak-Dublinban?" 
Ezen kívül Bono nyilatkozott a dalról máshol is: "A lemezt aligha lehet teljesnek nevezni, mivel a 'With or Without You'-nak nincs értelme a 'Walk to the Water' és a 'Luminous Times' nélkül. Tehát Bono azt mondja, hogy nem lehet megérteni ezt a hármast egymás nélkül. "A szerelem egy kétélű kard, ezért nem akartam írni csak a románcról, mert a másik oldala sokkal jobban érdekel."
Hallgassátok meg mindhármat. Talán ez a sorrend a megfelelő: Walk to the Water, With or Without You és a Luminous Times. Kiindulás az egymás megismeréséből, aztán kívánod, vágysz rá, szeretni valakit, majd semlegessé válni a másik iránt, elengedni őt. 
A sorrend természetesen mindenkinek a sajátja. A 'Walk to the water' arról is szól, amikor nem kaphatod meg azt, akit szeretnél, vagy csak vágyakozol utána. A Luminous Times pedig egy sajátos szerelmi vallomás. A mai napra sajnos az előző hangulat érvényes...
 

Tovább mögött a trilógia többi darabja és a 'Walk to the Water' demója