A héten kipostolt u2.com-os interjú folytatása. U2360, Glastonbury, writing & recording

"Sosem felejtem el azt, amikor kisétáltunk minden egyes este a mi űrállomásunkra, miközben szólt David Bowie 'Space Oddity'-je"

Az említetteken túl, 2011 szólt Steve Jobs búcsújáról is, ő ugyan nem zenész, de ő az a valaki, aki segített átformálni a zenét mindenki számára.
EDGE: Az volt nagyszerű, amit Steve elért az idejében, amikor a média, a videójátékoktól kezdve a YouTube-ig, lekötötte a figyelmed és idődet, akkor jött az iTunes és az Ipod, ami a zenei könyvtáraddá változtatta a számítógépedet. A zene mindenhol ott volt újra. Az nagyon fontos, hogy a zene nem egy 60-as, 70-es, 80-as évekbeli dolog, amelynek véget kell érnie a 90-es évek változásaival. A mai zene egészségesebb, mint valaha - Csak a gazdasági válság tudja visszaverni, de remélhetőleg javulni fog a pénzügyi helyzet

Tovább mögött az interjú folytatása

BONO: És az Apple továbbra is folytatja szerepét, mint fényvivő. Mert amit csinálnak, azt én nagy becsben tartom. Tisztelet érdemli őket a design-ért, szép dolgokat készíteni egy olyan korban, amikor az ilyen dolgok ritkák, és még a zene iránti tiszteletért, ez olyan mint a The Beatles honlapja, amit ott látsz, az maradandó. Ez örökké velünk marad.
Azt gondolom, hogy egy egész forradalmat fogunk látni az albumképekben, fotókban és a dalszövegekben ahogy a lemezek alkalmazásokká válnak. A zenehallgatás mint hallási tapasztalás átvált egy látás általi tapasztalásba, olyanba mint, ami volt a 70esekben a gatefold sleeve-k (ami a bakelitekkel adott nagy méretű képek, kis képes könyvecskék), csak most ezek a te iPad-odon vagy a plazmatévéden fog megjelenni. Izgatottan várom mit hoz a jövő, csak elszomorít, hogy Steve nem lesz itt körülöttünk, hogy lássa azt. 

Egy sor változás történik a digitális világban, az iTunes-tól a Spotify-on át a Facebook-ig. Tudatni fogjátok a rajongókkal, hogy a zenekar hogyan képzeli el a következő kiadványokat?
EDGE: Nagy a nyomás abba az irányba, hogy kezdjünk gondolkodni szakaszosan, csak egy-egy dalt kiadva, mert ez a trend. Az emberek manapság nagy példányszámban csak egyes dalokat vesznek meg. Ez emlékeztet arra, amikor az LP-k ("nagylemezek") előtt minden 45ös volt. Mi kitartunk ezek ellen, mert szeretjük az albumformátumot, ezen nőttünk föl, szóval nekünk marad az albumokban gondolkodás még egy darabig.

BONO: Hogy érthetőbb legyen, addig nem adunk ki egy dalt, amíg azt nem gondoljuk, hogy mindegyik dal életképes.
EDGE: És kapzsik vagyunk! Azt akarjuk, hogy robbanjunk minden szinten. Hatást akarunk elérni, az emberek vigyék magukkal a dalainkat és velük éljenek, dalokkal, amelyek bebújnak a bőrük alá, de akarunk egy 45-ös becsapódást is, egy nagyszerű kislemezt, ami elér olyan helyezéseket, embereket, akiket,amiket a nagylemez nem. 
Arról beszélgettünk, hogy PJ Harvey's 'England Shakes' lemeze az egyik legmeghatározóbb az évben, amelyik megmutatta, hogy még mindig lehet nagyszerű albumokat készíteni, olyan dalokat írni, amiket kiküldünk harcolni a saját társadalomban elfoglalt helyükért. A végső cél persze az, hogy van egy albumnyi zenéd, amelyek igazán lenyűgözőek, csak nem férnek össze azzal, amit az emberek szeretnek, hanem valójában megváltoztatják azt, amit az emberek szeretnek - ez a mi célunk

A mostanában a U2 stódiólemezek nagyjából négyévente jönnek ki... Tudjátok már, hogy mikor jelenhet meg a következő?
BONO: Még nem tudjuk, de van három lemez, amiken dolgozunk. A jóbarátunk Chris Martin (Coldplay) mondta, hogy, "Miért nem rakjátok mindhármat egymás mellé és adjátok ki őket most?" Van hozzá érzéke, de mi nem így dolgozunk! Szeretném azt gondolni, ahogy a dolgok mennek Brian Burton-nel - Danger Mouse -, azzal sokkolni fogunk pár embert az új hangzással és dalokkal, amik már megvannak. 

Pár hónap már eltelt, volt időd visszanézni és elgondolkodni a U2360 jelenségen?
EDGE: Ez egy nagyszerű tapasztalat volt az elejétől a végéig. Még emlékszem arra a pillanatra, amikor először láttam a színpadot, amin játszani fogunk, leesett az állam, mikor ott láttam bent a barcelonai stadionban. Egy álomból változott át egy munkává mert onnantól kezdve sokkal jobb hangzást tudtunk elérni, mint bármikor korábban. Sikerült megmutatni a zenekart egy kicsit máshogy és ez egy nagyszerű érzés. 

BONO: Emlékszem a nyitó estére, amikor azt gondoltam, hogy minden le fog esni a színpadról, a srácok rosszul játszanak, a dalok összeomolnak, a földön heverve, pont előttünk, mindenütt hibák. Végül megcsináltuk és én nem tudtam levenni a mosolyt az arcomról, minden működött! A közönséget a show közepére helyeztük, ez történt a 360-ban, ők voltak a produkció. Egy kicsivel később ez a mega építmény eltűnt, levonultunk mint négy zenész ebben a gigantikus tömegben hullámokkal, érzelmi hullámokkal körülvéve. Sosem felejtem el, hogy David Bowie 'Space Oddity'-jére vonultunk ki minden egyes este a mi űrállomásunkra.... aztán felszálltunk. Nem tudom, hogy fogjuk ezt felülmúlni, csarnokokba kell mennünk, asszem, valami kisebbet csinálni. 
Azt szeretném, ha az emberek megértenék - és úgy hiszem megértik- a pénz legtöbb része, ami befolyt a kasszába az rá is ment a produkcióra, de sokan azt mondják, hogy az emberek nekünk adták a pénzüket, minket túljutalmaztak és elrontottak. De hallottam hogy más zenekarok rajongói azt beszélik, hogy "Elmentem megnézni ezt a másik bandát, és persze nekik nincs szükségük semmi extra trükkökre, nincs szükségük annyi fényre vagy annyi anyagra a koncerthez..." de a jegy ugyanannyiba kerül más zenekarnál is, ezt próbálom nekik elmondani...
Az emberek megértik a csapatot, a technikát, és a szenvedélyt ami bele van rakva és elő van véve minden este, és a U2 csapat úgy ragyogott, mint még soha. Az a 7 millió fan, aki eljött a koncertekre, ő értük dolgozunk, és azt kell, hogy mondjam - ezt mindig is komolyan gondoltam- ők adták nekünk ezt a hihetetlen életet. Amikor az emberek nem érzik olyan nagyszerűen magukat a gazdasági helyzet miatt, mi adunk nekik egy nagyszerű, sikereres turnét. Meg kell az embereknek köszönnünk. 

És végre játszottatok a Glastonbury-n.

BONO: Egyik szabadnapunkon az Észak-amerikai turné közben, ami beteges megoldás volt! De volt egy közönség, ami igazán nagyszerű volt, miközben az egész hely úgy nézett ki, mint amit azon nyomban elmos az eső. Az emberek nagylelkűek voltak velünk... találkoztunk persze ellentétes állásponttal is. Csodálom azokat, akik egyszerre tudnak szervezettek és ugyanakkor lázítók lenni, habár ebben az esetben nem vagyok biztos hogy megértik azokat az eredményeket, amiket elértünk: tudod, van az a szóbeszéd, hogy a U2-nak adókedvezménye van Írországban, ami persze nem igaz. Az egyik ékköve az ír gazdaságnak, az országunk adórendszerének a versenyképessége, az ír emberek harcolnak azért, hogy ezen az úton maradjanak, szóval ne gondoljuk azt, hogy az írek elutasítanának egy ír céget, az a helyzet, hogy az írek csábítják a nemzetközi vállalatokat, hogy itt adózzanak, de az emberek nem néznek a dolgok mélyébe. 
Glastonbury egy rendes U2 show volt, csak sokkal karcosabb, idegesek voltunk és a színpad egy korcsolyapályára hasonlított, szóval nem nagyon tudtam mozogni. De ez egy szándéknyilatkozat volt a mi részünkről, hogy fellépünk, még mindig célunk, hogy találkozzunk új közönséggel, és nem érdekel ha ahhoz esőben egy sáros mezőn kell lennünk, hogy megtaláljuk őket. Közben a dolgokat frissen akarjuk tartani a régi rajongókkal is, úgy hogy jönnek közben újak is. Az egy órás BBC koncertfelvételre nagyon büszkék vagyunk

Meddig tart amíg visszatértek a Föld nevű bolygóra két, űrállomáson töltött év után?

EDGE: Fogalmam sincs! Csak a barátaink és a családunk tudnák ezt megmondani. Azt hittem, hogy teljesen normális voltam, amikor hazaértem, de a körülöttem lévők tudnának sztorikat mesélni erről. 
BONO: Például amikor Edge elment méhészkedni, de szerintem rendbe fog jönni!

Néhány igazán remek csapat évekig turnézott veletek és néha a fiatalabbak megemlítik a 'U2 chat'-et. Mit tanácsoltok azoknak a zenekaroknak, akik most kezdik?
EDGE: Amit mi próbáltunk a korai években, hogy próbáltunk átütőek lenni élőben, és elérni egy számunkra kedvező lemezszerződést. Manapság az emberek saját maguk adják ki a felvételeiket, szóval nem azon van a hangsúly, mint korábban. Ez egy teljesen más világ. De a vége az, hogy a dalok akkor is itt lesznek, mikorra mi már régen elmentünk.

BONO: Egy dal. Jimmy Iovine mondott nekem zseniálisat egyszer: " Az emberek csak a 70s évekig akarnak visszamenni a zenében, pedig a 60-as évek nélkül nem érted meg ezt az évtizedet." A 60-as években volt egy hihetetlen elsöprő erejű dalszerzési korszak - The Beatles, The Beach Boys, The Hollies... - . A 70-es években, amikor a hard rock és a punk rock bandák megjelentek, már kezükben volt a tudás, hogyan kell nagyszerű dalokat írni. De ha nem veszed figyelembe a 60-as éveket és a 70-es évekkel kezded akkor elveszel a dimenziók között. A tanácsom az, hogy legyen egy dal, ami megváltja a saját világodat, egy dal, ami meg tudja változtatni a világot. 

 A zenétől elvonatkoztatva, ez egy figyelemreméltó év volt a történelemben...

BONO: Egy fontos év, a millenium igazán most kezdődött el 2011-ben a Tahrir téren. A múlt hatalmi modelljei megfordultak, a képzeletbeli piramison elhelyezkedő társadalmi osztályok kicserélődtek. A nép lett a hatalom bázisa. Ironikusan minden a feje tetejére állt, a piramisok földjén. Most a legerőteljesebb dolog, hogy az alsó és a felső társadalmi rétegek meg legyenek hallgatva, vagy különben jelentéktelenné válnak. A kapcsolatot két ember között a média teremti meg, és az lesz a vezető a kettejük kapcsolatában: az információ korában nagyon nehéz rejtegetni magadról, ha te egy zsarnok, vagy éppenséggel egy diktátor vagy, aki megpróbálja átverni az embereket. Minden cselekvés nyitott, nincsenek titkok. Az év aktivistája az átláthatóságért tüntet.

Az aktivizmus és a társadalmi változások mindig közel álltak a U2 szívéhez, legutóbb a (RED) Zone-al a U2360 turnén. Hogyan működött?

EDGE: A turné kezdetén eldöntöttük, hogy első alkalommal vesznek részt a másodlagos jegyek piacán a (RED) Zone tikettek. Válogatott jegyeket kínálunk minden egyes este, amelyeknek a profitját a (RED) kampány részére továbbítunk. A végére 12millió $-t hoztunk össze a Global Fund to Fight AIDS, Tuberculosis and Malaria kampányok részére. Ezekre nagyon büszkék vagyunk.

BONO: Azok vagyunk - és ez a pénz segít támogatni a egészségügyi rendszert a fejlődő országokban. Ez sok emberéletet fog megmenteni.

A fordítási hibákért, és az előforduló magyartalanságokért elnézést kérek, vannak elég választékosan megfogalmazott körmondatok, amik nehezen akartak magyarra átjönni, de azért a lényeg érthető volt remélem.
és továbbra is hibernálva marad a blog

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.