Az emberekben megszólal az egészséges igazságérzet olykor. 23-a mindenképpen egy ilyen nap.

2008 után jelentkezik következő sorlemezével a Coldplay. Az előző, 'Viva La Vida or Death and All of His Friends' albumuk vegyes fogadtatásra talált. Nekem a 'Violet Hill' megunhatatlan volt sokáig, de azon kívül emlékezetes dalra nem emlékszem. A Viva La Vida lett a legsikeresebb kislemezük erről az albumról, ami nekem nem nyerte el a tetszésemet, persze a kommerszebb rajongókat ez a dal ránthatta be a Coldplay világába. Hallgattam a lemezt, ez volt az elsők között, amelyet tudatosan nyomattam, hogy minél inkább magamévá tegyem, de egy ponton megálltam és tudtam, ez nem lett tökéletes és a fülem sem fog egy bizonyos szintnél tovább beljebb vinni, ez a lemez nem ütött annyira, ahogy az X&Y. Ez volt, ami berántott engem ebbe a körbe, volt szerencsém a legutóbbi Budapesti koncerten ott lenni, fantasztikus koncert volt, még a lelátóról nézve is komoly energiát sugárzott a banda a csarnokban. Az előző albumnál maradva, a napokban hallgattam meg újra, jó pár hónap, talán év is eltelt mióta utoljára jártam abban a könyvtárban... És a 42 tetszett a legjobban, egy remekül összetett dal, temetői hangulat, lassan elindulunk Chris Martin fejébe, a remek zongora témák, amik mindig is jellemezték a Coldplay-t itt is megjelenik, 1:40-nél beindul az egész, ami egy elég hosszú bridge-nek, vagy akár szólónak is nevezhetnénk, mert egy perccel később visszatér a zongora és mintha egy másik dal kezdődne, azonban a felvezetés nélkül csak lógna a levegőben.



Pár dalt már ismerhetünk is korábbról, ilyen az Every Teardrop is a Waterfall. Ami discós szintivel indul, akár BEP is lehetne, majd bejönnek a "skótdudák", amik valójában gitárok, angolossá és kicsit otthonosabbá varázsolják a kicsit mű dalt.
A szöveg egész jó.
 

A listákon elért helyezés szempontjából a brit kislemezlista 4. helyéig, US Billboard 14. poziig ment fel. Nem rossz, de a Coldplaytől megszokhattuk a No. 1.-okat, az előző albumon csak a Viva La Vida volt erre képes, viszont az előtt több is szállított.
A Major Minus a Teardrop kislemez B-oldalán kapott helyet, persze a Nagylemezen is rajta lesz. Ez a másik dal, amit meg lehet említeni mint kiemelkedő az albumról. Nekem bejön, az előző dalban megfigyelt akusztikus gitártémák itt is hasonlóan előtérben vannak a refrének között. A végén az Edge-i gitárszóló plusz pont, csak a letisztult énektéma nem ad semmilyen plusz emóciót a dalhoz.

Végül, a 2. kislemez ami kijött még az album megjelenése előtt a Paradise. Egyértelműen ez a legjobb dal a 3 közül, kíváncsian várom a fejleményeket, de no1. faktor ebből is hiányzik, a maradék dalokban amit felpakolta. Nekem nagyon ellentmondásos volt elsőnek, nem bírtam feldolgozni az intro mű,dubstepes hangzását, utána belágyul, Chris hangja végre érthető, közelinek érezzük, jó a dallamtéma, zongora továbbra is ül, pop. Ez már nem alter anymore. Lehet fanyalogni, hogy popocskás, de sláger és világhírnév nem jön alter garázsrockból, ez is kell, hogy nagy tömegeket mozgassunk meg. Ezzel berántunk megint embereket és ha fel nem oszlanak jöhet stadiontúra is akár Európában, mert a milliós feletti lemezeladás az előző albumról feljogosíthat erre is akár, ha ez is jól fogy karácsony előtt.

Újra van intro a lemezen, ahogy azt már megszokhattuk, a Hurts Like Heaven a Telekinesis-t hozta eszembe először. Ami nem jó. A Charlie Brown jó Coldplayes dal, Us Against The World tipikus balladájuk, M.M.I.X.-et nem tudom értelmezni, UFO töltelék, Princess of China remek dal lenne Rihanna nélkül. Ez lesz a top1, már csak a hatásvadász cím és a menyecske miatt is. Dobgép bazmeg, pedig milyen jó dobos ül hátul... Up in Flames elektronik folytatás, Dont let it Break Your Heart visszahoz a régi időkből, stadionrock-os, fuckyeah. Up With The Birds szép zárás, Coldplay módra.
Lehetne mondani, hogy sűrűbb lemez, mint az előbbi? Az idő eldönti. A Violet Hill akkoriban jobban ízlett, mint most a Paradise vagy a Tears, az X&Y-ról nem is beszélve, élőben kell őket látni. Nem véletlenül nem kötöttek le teljes turnét. Megvárják, milyen lesz a fogadtatás, ha tehetem én is megveszem életem első Coldplay lemezét, és hát ez lesz az :) Az újabbkori filozófiámat követve, szeretett csapatok új kiadványait ha van rá keret beszerzem a polcra. Rövid még a lista... Reméljük rászolgálnak a srácok, és eljönnek Budapestre is.
 

Ha ki akarom kergetni a barátaimat a világból, egyszerű dolgom van/volt. Amikor még a karaoke kicsit coolabb dolog volt, jópárszor elvinnyogtam ezt a számot a megboldogult közgáz pincében. Azért ezt, mert nem volt más U2, sőt még ez is egy cover volt valami szar előadótól, és a tévén közben valami borzalmas szerelmes klip ment, nem pedig az elég vállalható eredeti music video. Egy alkalommal még egy kaput is könnyebben ki tudtam nyitni vele, nem tudom hogy tudtam ilyen hatást kiváltani a produkciómmal, bár be kell vallani, jobb pillanataimban ott volt a groove, az x faktort éreztem magamban, de elég gyorsan visszarángattak a földre látva az érdektelenséget az emberek arcán. Fogalmuk sem volt, hogy ez kinek a dala, milyen nóta ez. Egyszer a One produkciómmal elég nagy sikert arattam. Nehéz megkapni a One-t, mert lassú dal és bulizós számokat szeretnek a karaoke dj-k. Ez úgy történhetett meg, hogy alig voltak a ráday klubban, még tapsot is kaptam oh yeah :) 1ébként a Morrisons 2-ben a karaokes u2-s arc. szóval tele van u2 dalokkal, ott lehet bármit kérni, kiadja.

 

A videó életem első U2 koncertjén, sajnos a stadion már nem áll, egy új komplexumot húztak fel, remélem oda is ellátogat a csapat legközelebb

   ------11------------11--------------9--11--9---|
   --9-9----9-12---9-9----9-12----9-12----------9-|
   -----------------------------------------------|
   -----------------------------------------------|
   -----------------------------------------------|
   -----------------------------------------------|

Ennyi

Ezt a zenekart még látni akartam élőben, Hát nem fog összejönni. Elég hirtelen jött az ötlet, hogy feloszlanak, hát ez van. Pedig a legutóbbi albumuk elég vállalható volt, kicsit langyos, de benne voltak az R.E.M.-re utaló zsenialitás jegyei.
Most bepostolhatnám a Losing my Religion-t, vagy az Everybody Hurts-öt, de gondolom ezeket mindenki hallotta ezerszer. Van már egy Best of lemezük, méghozzá a legtermékenyebb 1982-1987-es időszakról. Innen vennék most egy dalt, kicsit country-s, szomorkás alkalomhoz illő, arról szól, hogy az egyik bandatag írta a csajának, hogy ne hagyja ott az egyetemet és kezdje komolyan venni az életet. Sajnos Ők most abbahagyták és elmentek Rockville-be.


 

Tanulság: Felesleges dolgokra sose basszunk el éveket

Még mindig nem U2 a hét slágere, erre várhatunk még pár hetet úgy érzem, ha bejön a borongós idő, lesz alkalom keserédes balladákat betenni a lejátszóba.
A mai adag az Outsider, ami eredetileg egy Ramones dal, azonban a mai ember a Green Day által is megismerheti, ahogy tettem én, persze tudtam, hogy The Ramones nóta, mert a We're a Happy Family című tribute albumon szerepel, olyan neves előadók tisztelegnek az egykoron a punkot elindító zenekar előtt, mint az isten U2, Metallica, Red Hot Chili Peppers, The Offspring, Kiss, Rob Zombie, Marilyn Manson, Garbage, John Frusciante. Majdnem az összeset fel kellett sorolnom, annyi jó bandát összegyűjtöttek.

Az Outsider közel áll a személyes hitvallásomhoz is, mint jobb egyik csoportba sem tartozni, hanem járni a magam útját.
I am an outsider
Outside of everything
Everything you know

Everybody tried to push me
Push me around

Nem hosszú a dalszöveg, azonban rövid, de annál velősebben mondja el, nem is kell eztet itten magyarázni kérem: 
Ebben a pillanatban ez a hét slágere
 

Green Day: Outsider

Hajtás után a U2-s Beat On The Brat hallható, Bono harmatgyenge kicsit túlszofisztikált, énmárnemvagyokpunk hangjával, ami nagyon buzissá teszi sajnos, pedig Edge mindent elkövet a tökösség jegyében, mekkora a kontraszt a gitár és az ének között, lehet hogy ez volt a lényeg csak mi megint félreértünk mindent? hajtás után kiderül

Itt az első videó a pénteki U2 tribute koncertről, ahol a Magnificent lépett fel:

A nemrég nyílt Barbanegra nevű szórakozóhelyen a Magnificent nevű svéd banda lépett fel, egy remek estén. 2 videót is láthattok majd, utána pedig egy interjúféleséget is olvashattok vele. csüsz
 

Az ATYCLB albumot jó darabig nem tudtam befogadni, pár dal megvolt, átjött, de valahogy mégsem kerültem velük közeli viszonyba, idén nyáron egyértelműen ez az album volt a sláger

A várós tribute album előtt, böngészhetünk a youtube-on, hogy egyes bandák, önjelölt Edge-k, Bono-k hogyan értelmezik újra az Achtung Baby dalait.
Itt van egy japán tribute banda a So Cruel-el:

 

 Azt már tudjuk, hogy ezt a Depeche gondolja újra

Lady Gaga! Nagy kedvencem, csodálom a munkásságát, meg lehet nézni a zongorán előadott dalait, fantasztikusak. De nekem a POPuláris oldala jön be, amellett hogy látom van igazi arca is a kislánynak. Tavasszal jött ki 2. vagy 3. albumával, nincs egyértelmű megegyezés ebben a témában, nekem ez a dal jön be a legjobban és végre elkaptam valamelyik rádió műsorában is. Pedig ez a jobbfajta dalai közül van, emlékeztet a Fame albumra. A Born This Way album legjobbja. Ha valaki egy gyorstalpalót akar, az szerezze be a The Fame Monster albumot, nem túl hosszú és Gaga bemutatja a másik felét is benne, de persze a buli dominál, az lett a legjobb lemez. Az újjal még ismerkedési fázisban vagyok. És nincs benne a Mahasz top 20 rádiós játszási listában, hehe, még ilyet? Egy Gaga sincs benne, pedig minőségben lépésről lépésre fejlődik évről évre. Talán ezzel az albummal nem teremt új műfajt és a többiek sem őt követik, Gaga ezzel az albummal rátért a saját útjára, ami azt is jelenti, hogy nem minden esetben lesz 100 milliós nézettsége. Kezd menő lenni Gaga nálunk még a végén. Addig is:

 

3 napig nem használok internetet és tessék

- Az Achtung Baby újrakiadásakor megjelenik egy hivatalos tribute album is, amin Jack White a Love is Blindness-t dolgozza fel, rajta kívül Patti Smith és a Depeche Mode is közreműködik. Recorder-en több infó.

- Lesz Bécsben Achtung Baby party, a From The Sky Down dokumentumfilm vetítésével, tribute bandák koncertjével és hatalmas u2 bulival.
Itt lehet jegyet venni

- A szombati X-faktorban fellépett a magyar Bono is. Elég hatásvadász, jól előadott produkció volt, a zsűrinek fogalma nem volt róla, hogy ez a show egyáltalán nem saját ötlet, vagy csak nem vettek róla tudomást mivel a nézők nagy része nem látta az eredetit. Csekkold le itt.

- A hétvégén volt Spinning Heads koncert a Kuplungban, hozzám nem jutott el a marketingje, sebaj majd legközelebb.
 

Pár mozzanat történt amint láthatjuk.
 

Látjátok a szája sarkában megbújó mosolyt? Bármit megcsinálhattak a színpadon, tele voltak önbizalommal, a slágerek jöttek. A legutóbbi koncerten egy kevésbé magabiztos bandát láthattunk, nem jöttek slágerek évek óta, a showban benne volt az erő, de egy kívülállónak fogatlan oroszlánnak tűntek messziről.

Ehhez nincs mit többet hozzáfűzni. Annyira reménytelen ez a dal, hogy annak a halvány jelét sem látni, hogy egyszer jobbra fordul minden.
Több tízszer kellett Bono hangját újramasterelni, annyira elment a felvételek végére
 

All I Want Is You
at July & early August

All I Wanted Was You
at august and now

 

Elküldtem egy képeslapot is végre

Tegnap tiszteletemet tettem a Paramore tribute band a Brand New Eyes koncertjén az Old Man's-ben. Nagyon jók voltak, félakusztikus volt, fantasztikus énekessel

Népművelő rovatunk következő fejezetét folytatom, amiben két amerikai bandát mutatok be, egyik sem tini, mégis ezt az érzést adják vissza a dalaik. Forever young rlz :D

Telekinesis: Kockarock. Röviden így fogalmazható meg, trendi kifejezéssel matek rock, pontos minden egyes hang, ott van a helyén ahol kell, kicsit kevés kreativitással, de még így sem rossz. Plusz pont, hogy Washington államból valók, ami egy nagyon érdekes hely. Úristen de szarul hangzik. 2008 óta boldogítják a nagyérdeműt.
Eddig egy albumuk jelent meg, találóan Telekinesis címmel. Van rajta pár jó dal, kicsit butuska szövegek, de nem kell mindig nagy mélységekbe merülni.

Coast of Carolina:
 

Hova máshova vágyna egy kocka, mint Tokióba:

The Pains of Being Pure at Heart:

Másik kocka banda, ők egy kicsit poplárisabbak, talán a vájtfülűek ismerik is őket. A legutóbbi albumuk a Belong elég jóra sikerült. Teenage rock-ként lehetne beskatulyázni őket, amúgy meg indie pop, nu gaze, noise pop haha.
2 albumuk jelent meg, nagyon buta dalszövegekkel operálnak, örök álmodozóknak ideális. Dallamos, könnyed hallgatni való.
Ez egy fantasztikus klip lett, Heart in Your Heartbreak:
   

Mondjuk a szöveg itt elég erős, huhh

A másik dal az első albumról került ki. Már csak a vidi miatt is érdemes:

recorder.blog.hu/2011/09/03/egy_teljes_napon_at_meghallgathato_a_wilco_teljes_uj_albuma

A WILCO egy Chicago-i illetőségű banda, 94ben alakultak, számos tagcsere történt, főleg altrock, american rock, és folk a jellemző csapásirány a zenekarra. Jó kis lájtos, lazulós zene. Mindenkinek ajánlom. Elég nehéz befogadni, úgyhogy lehet próbálkozni. 2x Grammy győztesek. A linkelt cikkben benne van minden, amit érdemes az új albumról tudni
A legelső dalt, amit hallottam tőlük ez volt, a True Blood jóvoltábul: Far, Far, Away.
A Being There dupla albumról, ami a Billboard album chart 3. !!!! helyéig kúszott fel 96 telén. Jó ismerkedést
 

Ez nem a legjobb minőség, akit érdekel, az töltse le a True Blood Soundtrack-jét, vagy a Wilco Being There című albumát, ami tényleg nagyon jó

Are You Gonna Wait Forever.  HTDAAB session, egy jó stúdiófelvétel, ami sosem került rá a nagylemezre. Még a közelében sem volt. A Vertigo kislemez DVD-s kiadványában szerepelt. Hűha. Nem egy túlbonyolíott himnikus dal, de nem is ez a célja, hanem hajazzon a Boy-ra, a karcosság a lényeg, meg a refrén. A gitárban All Because of You, Vertigo stílusjegyek köszönnek vissza.


 

There's no one there behind their eyes

Ez egy eszméletlen feldolgozás

Az egyik legjobb barátom fogalmazta meg a lényeget a legjobban. Te, Ádám! Heti kétszer bekúrsz és habzsolod az életet... És ilyen nyálas szövegekkel oltod a népet aki ide téved. Hát most ezt a szakaszt elvágtuk. Láthatjátok, igyekeztem, hét slágere, achtung baby újrakiadásról infók... Szóval mi is illene e remek alkalomhoz, mint a BB King öregapánkkal készült örökbecsű feldolgozás a Love Comes To Town. Mennyi ígéretet tettem én a lemenő nap fényénél, illetve napfelkeltekor, édes istenem :D

Azért gondolom ti is így vagytok vele, és köszönöm a megtisztelő figyelmet, próbálom színvonalban tartani a blogot, lesz itt új dizájn, csak várjátok ki, ja és poll sem volt egy ideje. Azért a like-olók tömege egyre gyarapszik és a napi 10 egyéni látogató is köszi. A számlaszámom privátban megadom

Idén ősszel kerül a boltokba az Achtung Baby 20 éves jubileumi kiadása, várhatóan újramasterelve, ami annyit tesz, hogy kicsit dögösebbé, frissebbé válik a hangzás, pár volume fokot rápakolnak a zenére, ezt a mai technikákkal fogják kicsikarni a 20 éves master anyagból. Számíthatunk arra is, hogy a B-oldalas dalok közül párat azért újravesznek, amint az hallható volt a korábbi kiadványok esetében is.

A legjobb választás, aki szereti a zenekart és már nem az ismerkedési fázisban van az Achtung Baby-vel, a Super Deluxe Box Set. Ezt itthon arany áron fogják adni, de meg lehet rendelni jelenleg 85-86 Euróért a francia, ill. a német Amazon.com-on. Ezek a legolcsóbb elérhetőségek jelenleg.
Tartalmaz 6CD-t, 4 DVD-t, 96 oldalas keménykötésű könyvet, és 16 képet, egy tartóban, olyasmit, ami a Rose Bowl kiadványban is volt. Képeslap szerű.
Benne van a Zooropa album is, B-oldalak, korábban nem hallott munkák újrafelvétele, From The Sky Down dokumentumfilm, ZOO TV.

Ennek örömére a szilvesztert Berlinben töltöm és meglátogatom a híres, U2-hoz köthető emlékeket. Például a Zoo Station megállót, a Hansa Studio-t, A fal-at persze, Olimpia Stadiont...

Az Uber Deluxe edition-ben van a The Fly szemüveg, a U2PROPAGANDA 82 oldalas kiadványa. Ezek már tényleg csak azoknak okoz felhőtlen örömet, akik benne voltak a mozgásban abban az időben, meg amúgy is beszereztek akkor hasonló szemüveget. Ma már csak nosztalgia szint, meg ha elmész koncertre talán menőnek érezheted magad. Über drága, talán egy év múlva megfizethető lesz, úgy mint a Rose Bowl super-je.

Kibaszott fészbúkra egy fényképekből összeállított élményvideót akartam felrakni a U2, REM és a The Animals zenéivel, és nem engedte szerzői jogokra hivatkozva. Istenem, nehogy már egy ilyen tipusú videón akadjunk már fent. Szaregerek. Felajánl audioswap, jogdíj nélküli szar zenéket, hát inkább feljátszok vmi szart bazmeg és alárakom inkább

De azt tudjuk, hogy nem kell semmire sem számítani a Post Break Up Sex-től
 

"Helps u forget your ex" - ez sosem volt jellemző

Ezt a rovatot már mióta el akarom indítani. Hát most valami olyasfélét láthatunk, bár erős, energiám nincs rá, hogy a sidebar-ban is megjelenjen önálló rovatként.
Szinte minden hétre jut egy olyan dal, amit szarrá hallgatok, érdekes viszont, hogy ezen dalok kifutási ideje egy hét, utána egy kicsit megromlik és már kevésbé vonzó, mint előtte, ez nem teljesen igaz, az igazi helyzet az, hogy találok valami újat ami beránt ismét.

Kezdem az előző hét üdvöskéjével. (2 hete Odett-Hanyatt), Ladyhawk a múlt heti slágergyáros, a My Delirium-ot láthattátok itt. A Ladyhawk első és eddigi utolsó albuma a szakításról és a szerelmi csalódásokról szól, éppen helyénvaló. Nagyon kemény ez a csaj, új-zélandi, de már pár éve Londonban él, az itt ért hatások érződnek bemutatkozó lemezén is, ő hangszerelte az összes dalt, ráadásul ő játszotta fel őket. Nem kis teljesítmény. Az aktuális dal a bulizásról, piálásról és a párizsi éjszakáról szól. Szerencsére nem törik össze benne senki szívét sem.
 Cím: Paris is Burning. "My heart is yearning, but Paris is burning all night long"

Az e heti befutó. Kedd van, még nem szaladtunk bele a hét közepébe szerencsére.
Nem más, mint egy Keane dal, jójó ez az utolsó bejegyzés, amiben szerepel a Keane. Az Under The Iron Sea egy mestermunka, fantasztikus dalok vannak rajta, gyönyörűen hangszerelve, egy U2-hoz szokott fülnek édes érzés. Ügyes klónok.
A dal pedig a Let It Slide, ami a bónusz dala ennek a lemeznek. Történet: Ideje tovább lépni, de te még az útban vagy. Ideje elengedni, Már semmi nincs ott, gyere. Majd egyszer rájössz, mit hagytál ki, ha visszanézel.
 

Jövő héten jövök megint

Ma jelent meg a kaliforniai Red Hot Chilli Peppers új albuma. A népek már régóta ki vannak éhezve egy chillis lemezre. A legutóbbi Stadium Arcadium dupla lemez volt, ami különösebben nem rengette meg a világot, volt rajta pár populáris dal, mint a szörnyű Snow, jajj meg a Tell Me Baby. Borzalom. A többi dal, főleg, amelyeket nem raktak ki a slágerlistákra, egész vállalható, jó számok. Nekem a Dani California sem jött be különösebben. A Desecration Smile-ban már érezhettük, hogy a srácok egy kicsit megfáradtak az utóbbi időben, ez amolyan búcsúdalnak is felfogható. Ez tetszett. Az Animal Bar is fílinges, az előző két albumot idéző dal.

Közelünkbe is jönnek, természetesen Bécsbe. Mindenféle jegyet lehet kapni, a 10 ezer alattitól a 70 ezresig. Már aki korán kelt a selling napján és jó helyre klikkelt. Én mindenesetre kint leszek December 7-én, és remélem jó pár ismerős dallam felcsendül.
Ismerkedős fázisban vagyok az új albummal, semmi extra, korrekt darab lesz. Hazánkban, Szegeden lehet ma megtekinteni az egyik moziban a RHCP Live in HD filmet, világszerte vetítik, nem is értem a sok art mozi hogy nem tűzte műsorra pesten.
Tegnap pedig, aki bejutott, az Erős Pista RHCP tribute band koncertjét hallhatták, ahol az új albumról is játszottak már dalokat.

Nesztek!

Ez a U2Blog, azonban egy u2-snak ismerni kell ezt a megkerülhetetlen zenekart

Ez a Moment of Surrender. Nehéz pillanatok jönnek. Vége egy korszaknak. Kibaszottul vége... Most egy teljesen más jön, egy új, nem ért sokként, de erőt kell gyűjteni, mert az egyik mankómat, amire támaszkodtam elvették, és jelenleg a levegőben lógok.
Ez nem egy szerelmes szám.
 

Ez a másik pedig az Into The Heart
Ez saját "feldolgozás", kezdetleges gitárjátékkal, de legalább én játszom. A felvétel óta talán már jobban megy, igaz 2hónap alatt jó ha 2x volt a kezemben a gitár. Az Into The Heart sokat jelent nekem, az első album első dala. Nehéz az út, de mindig küzdeni kell