Ezt a rovatot már mióta el akarom indítani. Hát most valami olyasfélét láthatunk, bár erős, energiám nincs rá, hogy a sidebar-ban is megjelenjen önálló rovatként.
Szinte minden hétre jut egy olyan dal, amit szarrá hallgatok, érdekes viszont, hogy ezen dalok kifutási ideje egy hét, utána egy kicsit megromlik és már kevésbé vonzó, mint előtte, ez nem teljesen igaz, az igazi helyzet az, hogy találok valami újat ami beránt ismét.

Kezdem az előző hét üdvöskéjével. (2 hete Odett-Hanyatt), Ladyhawk a múlt heti slágergyáros, a My Delirium-ot láthattátok itt. A Ladyhawk első és eddigi utolsó albuma a szakításról és a szerelmi csalódásokról szól, éppen helyénvaló. Nagyon kemény ez a csaj, új-zélandi, de már pár éve Londonban él, az itt ért hatások érződnek bemutatkozó lemezén is, ő hangszerelte az összes dalt, ráadásul ő játszotta fel őket. Nem kis teljesítmény. Az aktuális dal a bulizásról, piálásról és a párizsi éjszakáról szól. Szerencsére nem törik össze benne senki szívét sem.
 Cím: Paris is Burning. "My heart is yearning, but Paris is burning all night long"

Az e heti befutó. Kedd van, még nem szaladtunk bele a hét közepébe szerencsére.
Nem más, mint egy Keane dal, jójó ez az utolsó bejegyzés, amiben szerepel a Keane. Az Under The Iron Sea egy mestermunka, fantasztikus dalok vannak rajta, gyönyörűen hangszerelve, egy U2-hoz szokott fülnek édes érzés. Ügyes klónok.
A dal pedig a Let It Slide, ami a bónusz dala ennek a lemeznek. Történet: Ideje tovább lépni, de te még az útban vagy. Ideje elengedni, Már semmi nincs ott, gyere. Majd egyszer rájössz, mit hagytál ki, ha visszanézel.
 

Jövő héten jövök megint

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.