2008 után jelentkezik következő sorlemezével a Coldplay. Az előző, 'Viva La Vida or Death and All of His Friends' albumuk vegyes fogadtatásra talált. Nekem a 'Violet Hill' megunhatatlan volt sokáig, de azon kívül emlékezetes dalra nem emlékszem. A Viva La Vida lett a legsikeresebb kislemezük erről az albumról, ami nekem nem nyerte el a tetszésemet, persze a kommerszebb rajongókat ez a dal ránthatta be a Coldplay világába. Hallgattam a lemezt, ez volt az elsők között, amelyet tudatosan nyomattam, hogy minél inkább magamévá tegyem, de egy ponton megálltam és tudtam, ez nem lett tökéletes és a fülem sem fog egy bizonyos szintnél tovább beljebb vinni, ez a lemez nem ütött annyira, ahogy az X&Y. Ez volt, ami berántott engem ebbe a körbe, volt szerencsém a legutóbbi Budapesti koncerten ott lenni, fantasztikus koncert volt, még a lelátóról nézve is komoly energiát sugárzott a banda a csarnokban. Az előző albumnál maradva, a napokban hallgattam meg újra, jó pár hónap, talán év is eltelt mióta utoljára jártam abban a könyvtárban... És a 42 tetszett a legjobban, egy remekül összetett dal, temetői hangulat, lassan elindulunk Chris Martin fejébe, a remek zongora témák, amik mindig is jellemezték a Coldplay-t itt is megjelenik, 1:40-nél beindul az egész, ami egy elég hosszú bridge-nek, vagy akár szólónak is nevezhetnénk, mert egy perccel később visszatér a zongora és mintha egy másik dal kezdődne, azonban a felvezetés nélkül csak lógna a levegőben.



Pár dalt már ismerhetünk is korábbról, ilyen az Every Teardrop is a Waterfall. Ami discós szintivel indul, akár BEP is lehetne, majd bejönnek a "skótdudák", amik valójában gitárok, angolossá és kicsit otthonosabbá varázsolják a kicsit mű dalt.
A szöveg egész jó.
 

A listákon elért helyezés szempontjából a brit kislemezlista 4. helyéig, US Billboard 14. poziig ment fel. Nem rossz, de a Coldplaytől megszokhattuk a No. 1.-okat, az előző albumon csak a Viva La Vida volt erre képes, viszont az előtt több is szállított.
A Major Minus a Teardrop kislemez B-oldalán kapott helyet, persze a Nagylemezen is rajta lesz. Ez a másik dal, amit meg lehet említeni mint kiemelkedő az albumról. Nekem bejön, az előző dalban megfigyelt akusztikus gitártémák itt is hasonlóan előtérben vannak a refrének között. A végén az Edge-i gitárszóló plusz pont, csak a letisztult énektéma nem ad semmilyen plusz emóciót a dalhoz.

Végül, a 2. kislemez ami kijött még az album megjelenése előtt a Paradise. Egyértelműen ez a legjobb dal a 3 közül, kíváncsian várom a fejleményeket, de no1. faktor ebből is hiányzik, a maradék dalokban amit felpakolta. Nekem nagyon ellentmondásos volt elsőnek, nem bírtam feldolgozni az intro mű,dubstepes hangzását, utána belágyul, Chris hangja végre érthető, közelinek érezzük, jó a dallamtéma, zongora továbbra is ül, pop. Ez már nem alter anymore. Lehet fanyalogni, hogy popocskás, de sláger és világhírnév nem jön alter garázsrockból, ez is kell, hogy nagy tömegeket mozgassunk meg. Ezzel berántunk megint embereket és ha fel nem oszlanak jöhet stadiontúra is akár Európában, mert a milliós feletti lemezeladás az előző albumról feljogosíthat erre is akár, ha ez is jól fogy karácsony előtt.

Újra van intro a lemezen, ahogy azt már megszokhattuk, a Hurts Like Heaven a Telekinesis-t hozta eszembe először. Ami nem jó. A Charlie Brown jó Coldplayes dal, Us Against The World tipikus balladájuk, M.M.I.X.-et nem tudom értelmezni, UFO töltelék, Princess of China remek dal lenne Rihanna nélkül. Ez lesz a top1, már csak a hatásvadász cím és a menyecske miatt is. Dobgép bazmeg, pedig milyen jó dobos ül hátul... Up in Flames elektronik folytatás, Dont let it Break Your Heart visszahoz a régi időkből, stadionrock-os, fuckyeah. Up With The Birds szép zárás, Coldplay módra.
Lehetne mondani, hogy sűrűbb lemez, mint az előbbi? Az idő eldönti. A Violet Hill akkoriban jobban ízlett, mint most a Paradise vagy a Tears, az X&Y-ról nem is beszélve, élőben kell őket látni. Nem véletlenül nem kötöttek le teljes turnét. Megvárják, milyen lesz a fogadtatás, ha tehetem én is megveszem életem első Coldplay lemezét, és hát ez lesz az :) Az újabbkori filozófiámat követve, szeretett csapatok új kiadványait ha van rá keret beszerzem a polcra. Rövid még a lista... Reméljük rászolgálnak a srácok, és eljönnek Budapestre is.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.