Nálam a 2. számú zenekarrá érett az utóbbi évben a KOL, a vendégelőadó rovatba kerüléstől tehát semmi nem mentette meg őket.

Nézzük kik ők?

A Kings of Leon egy amerikai rock banda, alapítva Franklin városában, Tennesse 1999-ben, a country és a southern rock-os beütést nem volt nehéz magukba szívni.
(Egyik dalszöveg így: "If you give up New York, i'll give you Tennesse" - The Face)
Jellemző stílusaik: Country, Southern Rock, Alternative, Rock, Garage, Revival.
3 testvér és egy kuzin formációja ez, de a turnén még több családtag is a technikusi részleg tagja, ismerhetik egymás jó és rossz oldalát egyaránt. 3 gitár, 1 dob felállás, mindenki vokálozik, Caleb Followil a főének és ritmusgitár általában. Eleinte valóban country és blues volt a teríték, a fő zenei benyomásokra még rányomta a bélyegét a család vallásossága, a fater az egyház prédikátora, a 3 Followil végigutazta vele a déli államokat, volt idő közben ihletet meríteni és tapasztalatot gyűjteni a helyi csajoktól is. A zenekar nevének története egyszerű, a fater 'beceneve volt a Leon', amíg az öreg prédikált, addig a srácok elnyomtak egy jó kis koncertet a helyi parókia sulijában. A kezdőrúgáshoz hozzásegített Angelo Petraglia producer ( aki elég jó nevű arrafelé ebben a stílusban),  ugye senki nem születik dalszerzőnek, a mentoruk volt, és több stílusból is merített nekik a széles látókör érdekében. Az első dalok egy garázsba bezárkózva születtek pár uncia marijuana társaságában, ahogy a tagok elmondják, anyuka vitte le a kaját nekik, csak a feladatra koncentráltak. Ennek eredményeképpen születtek meg olyan számok, mint a California Waiting, Molly's Chamber, Wicker Chair, Holly Roller Novocaine, amik nekem személyes kedvenceim ebből a korszakból.

Kattints TOVÁBB-ra és jön az életút klipekkel

Youth and Young Manhood

Az első albumuk a Young, Youth & Manhood a garázsrock és southern rock furcsa keveréke volt. Erről az albumról a Red Morning Light lehet sokaknak ismerős (fifa soundtrack is volt), 2003-at írunk, a rock újbóli virágzása indult meg ekkor, tehát mindenki sikeres lett aki ezzel foglalkozott akkoriban, de számos ígéretes banda elveszett azóta a süllyesztőben (pl.: Strokes), de a mieink nem. Lynyrd Skynyrd és hasonló régen elfeledett zenék jutnak az eszünkbe ezeket hallgatva, CSAK jóval pörgősebb és 21. századi előadásban. Az ének itt is szabadon játszik, érdemes megfigyelni mennyivel vékonkább a hangja Caleb-nek még ekkor.

Első EP a Holly Roller Novocaine erről az albumról, 2003 február 18án jött ki, ekkor Jared még csak 16 éves és még nem tanult meg rendesen basszerozni ekkor. Ha ez az első szám amit hallok tőlük, akkor nem fognak meg, nekem az egyik leggyengébb erről az albumról. A Rolling Stone magazin 4/5-re értékelte a nagylemezt.
A legsikeresebb szám a Molly's Chambers (UK singles chart peak 23.), ezen kívül megjelent még a Wasted Time és a California Waiting (61.), utóbbi a kedvencem erről az albumról. Megvan a groove és a szöveg ahhoz, hogy bárhol elkezdhessük énekelni.
Nem mellékesen a szülinapomon jelent meg, ezt csak most látom, akkor még jobban kikezdhetetlen a pozíciója. Ez a legjobb dal innen. Van még két ki nem adott dal a Wicker Chair és a Talihina Sky, az utóbbi rejtett dal, valszeg usa-ban rajta volt az LP-n, errefelé skippelték. ÉS itt jönnek a széttárt karok. Nem értem, hogy ez a két dal, miért nincs rajta az albumon. A Wicker Chair kikezdhetetlen Country, jó kis másnapos dal, a Talihina pedig egy oklahomai városkáról szól, ahol minden évben van egy fesztivál, ami qrva jó és a környék is szép, ja főleg beszívva :) , mondjuk a vallásos témához nem illik, de akkor is. Szerintem a kiadó és a srácok is zajos lemezt akartak, és ezt a két "chill"-esebb számot kitették a kezdőből, viszont a B-Sides között megvan, csak letöltve találhatók meg az utóbbiak. Az album az Egybesült Királyságban a 3. helyig mászott fel, tehát nagyon szép eredményt értek el egy amerikai zenés lemezzel. A Rolling Stone 2003 legjobb 10 albuma közé sorolja, az NME pedig a 7. legjobb helyezést adja neki, az évtized albumai listán a 80. . A The Strokes és a U2 pedig elvitte magával előzenekarnak a turnéjára őket.
Ajánlott hallgatásra: California Waiting & Talihina Sky

Aha Shake Heartbreak

2004, eltelt egy év (sem), és itt a 2. ütés. A kritikusok szerint ha az előző album volt a nagybetűs party, akkor ez nem más, mint a másnaposság. Ez az album kevésbé zajos és lassul is egy keveset, de a slágerek nem jöttek, az első album jobb volt.
Az UK-beli sikereket véve alapul, a briteknél 2004-ben jelent meg, míg USA-ban csak 2005 februárban.
A borító már-már ugyanaz szinte mint a 2-vel későbbi Only By The Night-é. 



A producer megint Angelo Petraglia volt, ami nem bizonyult rossz választásnak. A Single-k jók lettek, de még az igazi áttörés váratott magára. The Bucket, Four Kicks és a King of The Rodeo, ez a 3 single jelent meg, a legsikeresebb az első lett 16. hellyel angliában. Ezek közül is a Bucket, ami tényleg jó, a másik kettő érthetetlen megint, miért ezekre esett a választás, vmi kick-ass módit akartak bemutatni nekünk, de már ekkor látható, hogy érző lényekkel van dolgunk, nem pedig No Country for Old Man-ből ismert szadista állatokkal. Személyes kedvenc erről a Day Old Blues, egy igazi ballada, ez az első tőlük, innen már ráéreztek az ízére és még jó párat bocsátottak a szolgálatunkra. Még kedvenc az utsó szám, a Where Nobody Knows, ami több cd-n csak bónuszként szerepel. "Boys are gonna hate the way I seem"

2005 és 2006-ban Bob Dylan-nel és a Pearl Jam-mel turnéztak. Ausztráliában óriási sikere lett ennek az albumnak, 2008-as áttörésükkör 4 albumuk szerepelt az album chart-on, rezspekt. Ugyanez az album érte el a legnagyobb helyezést. 39. az évtized top 100 albuma között a Rolling Stones szerint. 910 000 eladott lemez.

Slow Night, So Long. Miért nem ezt rakták be a tűzkeresztségbe, amikor kiválasztották a kislemezeket? Mennyi ilyen este van mögöttünk, érdemes a szövegre odafigyelni, lassan telnek ha a company csak azért az egy dologért van melletted

 

Az előző két albummal és a B-oldalaikkal csak pár hónapja, hete ismerkedek. A Youth and Young Manhood már megvan régóta mégsem hallgattam sokat. A Red Morning ugye az első dal, a következő 2 pedig nagyon hasonlít rá, ezért rám nem tett benyomásokat. Nehezen emészthetőnek tűnt, de nem abban az értelemben, hogy annyira összetett lenne. Csak ezt a fajta stílust nem ismertem tőlük és ez idegenné tett. Viszont jobban emészthető, könnyedebb, lazább stílust képviselnek a korai dalok, nem úgy, mint az újabbak, amiket ki kell csomagolni szó szerint. Az első album igazi sarokkő marad az egész pályafutásuk során. Remek dalokat tartalmaz.
Legelőször, mint szerintem sokan a Sex on Fire és a Use Somebody által ismerték meg őket, a 3. album már egy új utat mutatott, mindenki megtanult gitározni, felnőtté váltak, egy igazán komoly album volt tehát születőben. Az első két album felruházta őket annyi rutinnal és ihlettel, hogy most már dobbanthatnak egy nagyot.

Because of The Times

Na ez volt Az album! A 3-as. Gondoltam, a zenekar jobbani megismeréséhez be kéne szerezni még egy albumot. Az Only By The Night-on valahogy megállt a lejátszó a 4-es track után, mert annyira kimagasló az a minőség, amit az a 2-3 dal képvisel, hogy az utána következő "nyavajgást" már nem vette be a gyomor. Ezért néztem más lehetőség után. Kicsit más hangvételű, a 4. nagylemezhez képest még mindig nyers és helyenként a vidék szagát érezhetjük benne. Felraktam hát az mp3 lejátszóra és utazás közben hallgattam. Mondanom sem kell, idő kellett hozzá. Le kellett ülepednie. Először csak egy énekhangra figyelsz, aztán a gitárra, végül összeáll a zene. És amikor összeáll, akkor már nem ereszt. Nem is kell mondanom, nem 2 nap alatt szerettem meg ezt az albumot. Igaz, hetente hallgattam 1x kb, de az ominózus megvilágosodás után állandóan. Innentől kezdve már befogadtam az Only By The Night "B"-oldal számait is. Alternatív stílusuk itt már érződött, látszik, hogy belehallgattak pár kortárs művész szerzeményébe is.

Tehát 2006-ban a srácok (2 év után), újra stúdióba vonultak ugyanazokkal a producerekkel, akikkel eddig dolgoztak. A fejlődés óriási lett, letisztult hangzás, félredobták a koszos délies hencegést és egy fényes stadionrock albumot írtak.
2007-re jött csak ki az album, tehát 3 évet kellett várni rá, ez sok időnek számít Leon-éknál, nem úgy mint U2éknál... Megint a UK-ban jelent meg hamarabb, rajta az On Call c. számmal, ami UK Single Chart 18. helyéig repült. Még ez is szájhúzós eredmény. Bevallom, az On Call indította el a lavinát ezen a lemezen, ez volt az első kedvencem, azóta kibogozódtak jobbak is :) Az album 1. helyen nyitott a szigetországban és Írországban, 70 000 eladott lemezzel nyitva a hetet! A lemez nagyon egyben van, viszont hiányzik belőle az igazán kiütő sláger, viszont így nem lett hullámzó, hanem konstans minőségű, eddig legjobban sikerült munka vált belőle. NME szerint a KOL bebetonozta magát ezzel napjaink legnagyobb amerikai rocksztárai közé. Mások szerint ez egy széles vásznú film, ami valóban igaz, mert hallgatva a lemezt pörögnek a kockák rendesen. Van, aki pedig sovinisztának nevezi őket stadionméretű egójukkal kontratámadást indítanak a nők ellen. haha
Ekkor már széles rajongótáborral rendelkeznek,a crowd meg is nevezi a kedvenceket ez pedig a Knocked Up, és a My Party. Az előbbi tényleg remek koncertkezdő szám, ahogy 7 perc alatt felépül, persze a szöveg sem elhanyagolható, 1-2 eltévedt léleg megtalálja egymást a tömegben kétséget kizárólag. Singles: Charmer és a Fans. Egyik sem ért el kiugró teljesítményt. A Fans-t nem értem minek adták ki, a  Charmer egy odabaszósabb szám, nem rossz, de semmiképp sem sláger. A U2Blog slágerei erről az albumról az On Call-on kívül, Ragoo, True Love Way, Camaro, Arizona. Az utóbbi a legnagyobb balladájuk eddig, minden benne van, amit egy parti után érezhetsz. Ezen az albumon már több komolyabb hangvételű dal található, a szövegek összeállnak, persze attól még nem lesznek nagyon mély értelműek, viszont őszinték. A Camaro-ban meg van minden, ami slágerré emelné, maga a téma is kíván egy arizonai sivatagban készült klipet egy Chevy Camaro versenyről vagy csak sima krúzolásból.
CamarO:

Arizona:

 

3 Album kész. Ez egy vízválasztó minden zenekar életében. Eddig jószándékkal mondhatjuk, felfelé ívelő pályája volt a Kings-nek. A U2 számára is vízválasztó volt 1983-84 a War album után. A punk leáldozóban volt, és ők is megváltoztak közben, nekik a 4. albummal, ha a 3.-al még nem sikerült volna, széles körben ismertté váltak és megtalálták a siker kulcsát is.
Kialakult a saját stílusuk a Because Of The Times-al, viszont igazi slágert nem sikerült összegyúrni, a toplistákon kevésbé, viszont a rockrajongók körében egyre ismertebbek, és kedveltebbé váltak. Az MTV-VH1 nem játsza őket, széles körben kell népszerűvé válni, és után csinálhatnak, amit akarnak, mindenki kajálni fogja a zenéjüket. Vajon sikerült-e nekik ez az áttörés 2008-ban, mint a U2-nak 83-ban?
hát persze

Only By The Night

Ez a 4. stúdióalbum, 1 évvel az előző után már ki is adták az újat. Megint tele voltak ihlettel, Angelo Petraglia-hoz most csatlakozott Jacquire King is, aki country poposabb stílusában tevékenykedik. A videókból kihagyom a Sex On Fire-t, azt biztos ismeri mindenki. Az Only By The Night hozta meg a nagyközönség elismerését, széles körben ismertté váltak. Végre bekerültek a Top 10-be több országban is. Ausztráliában a legtöbbet eladott lemez címével büszkélkedhet (van ízlésük ezeknek az aussie-k-nak) és itt még egy 5. Kislemezt is kiadtak rajta a Manhattan "dance all night" feelingjével , 2008-ban a legsikeresebb album lett Nagy-Britanniában. Ugyanitt a Sex On Fire 1. a Use Somebody 2. lett a Single Chart-on. Végre sikerült az áttörés az USA-ban is a Billboard Hot Modern Rock 1. lett mindkét dal, a Hot 100-ban 56. és 4. helyezést érték el. Ezen kívül 3 Grammy díjra jelölték őket. További Singles: Revelry, Notion, utóbbi alig egy éve jelent meg. Sikert egyik sem ért el. Utóbbi kettő végre jó választás volt. A Revelry is egy átmulatott éjszakáról szól, ráadásul remekül. A Notion, telt gitárja, már-már The Edge-t idézi.
Ez a Crawl, egyszerű, mint a faék, de éppen ez miatt nagyszerű:

Ezzel az albummal már indulhattak egy hangvétellel nagyobb kategóriájú koncertturnéra. Fesztiválok továbbra sem maradhattak ki a programból, ahogy most a Londoni O2 aréna sem, ami 15000+os férőhelyével a a legnagyobb zárt téri koncertjük lett. Belőle koncertfilm készült, nálunk még nem láttam egyik bolt polcán sem. Emlékszem, amikor először megnéztem, csak erről az albumról ismertem dalokat, még a Because-ról párat, a többiről ne is beszéljünk. Remek koncertzenekar, a dalaik is koncertre termettek. Az ének a tökélyre fejlődött, Caleb a lehetőségeinek a határait ismeri jól , azon belül pedig lady-k ezreit ejti rabul, a hímek pedig örülnek, hogy van egy jó rockénekes végre.
London, O2 Arena: Sing Manhattan

Ez az album már maga az éjszaka. Táncolunk, iszunk, ß@szunk. Nem biztos, hogy ebben a sorrendben, de elég távol kerültünk itt már az egyházi suli aulájában fellépett kis ministránsoktól. Sőt a '17' című opusz, már másmilyen határokat  is feszeget. Szóval levedlették a christian rock feeling-et, ha egyáltalán volt rajtuk. Előző albumon The Runner volt gyónásként felfogható (talk to jesus everyday), ami egy remek dal, elvonatkoztatva a vallásos felhangjától. Egyik kedvenc lowtempo nótájuk, azonban életemben nem imádkoztam, hát még Jézushoz.... Ennek a lemeznek a balladája a Cold Desert, és igen ezen az albumon is az utolsó dalnak sikerült nagyot ütnie.

Ez is lehet vallásos témájú, az a téma, amivel TE felruházod, várhatsz egy barátot a sarkon, aztán mentek valamerre vagy egy lányt hosszú ideig, de csak csalódás ami ér, kiábrándulsz a vallásodból, mert nem hallgat meg senki, egyedül érzed magad, hasonlók. Ja, és 4:09-nél ne kapcsold ki a youtube-ot. Hangulatfüggő, ez a sírva vigadás jellemző a U2-ra is, ezért szeretjük ennyire a Kings Of Leon-t. Szerencsére még fiatalok, nem lőtték el az összes puskaporukat még remélhetőleg, talán nincsenek akkora személyiségek a bandában, mint Bono vagy Edge, akik évtizedekig cipelik magukon a zenekart, és összetartják azt. De tehetséges srácokkal van teli, akik csak a bánatukat, örömüket éneklik el nekünk, néha country-san néha pedig Nou Camp-ot megtölteni képes stadion rock-kal, valamikor pedig csak halkan, mikor már kikapcsolnád a zenét, de még egy Talihina Sky-t meg kell hallgatnod lefekvés előtt. Ez a Kings Of Leon. Éjen soká!

Kedden kritika az új albumról! Lehúzzuk a vizes lepedőt az 5. stúdiómunkáról, addig vegyétek meg az albumot, a bookline-on csak 2200, képzeljétek, ma a media markt-ban akciósan 600ft-ért vettem meg az Only By The Night-ot. Szinte úgy dobták utánam, az volt az utsó darab, egy írható music cd kerül ennyibe ugyanott

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.