Nem szeretem a rockszámok elektronikus feldolgozását. Ugyanakkor vannak kedvenceim az elektronikus előadóktól is. Az Artificial Horizon idén télen jelent meg tele U2 feldolgozásokkal, viszont szinte egytől egyig szörnyű munkák. Többször végighallgattam korábban, de egyik után sem csettintettem, hogy na ezért érdemes volt ezt az albumot "kiadni". Még jó hogy kereskedelmi forgalomba nem kerül. Sokszor olyan az érzésem, hogy egy dobszólamot odabasztak és úgy gondolták, most már megvan a 40bpm-el gyorsabban lüktető dal, de nem. Ez nem elég.
Az Achtung Baby B-oldalán van egy remek elektronikus dal. Ami annyira rendben van, hogy még jobb mint az eredeti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.