Először a U2.com Membership-ről:

Természetesen csak U2.com előfizetőknek válik hivatalosan elérhetővé. (éves díj 50$).

A Subscribe-osoknak kiváltságai vannak természetesen:

• máshol nem kapható kiadványok ingyenes elérhetősége, vagy lényegesen olcsóbban
• Turnéjegyek a hivatalos árusítás előtti lefoglalására lehetőség
• Sneak Peak belahallgatás az artificial horizon-ba (ezt jó lett volna mezei u2.com tagoknak is elérhetővé tenni)

Szóval elég nagy lehúzásnak tűnik 9000 Ft-ot befizetni évente. Viszont nem árt azokban az években, ha van koncert, mert akkor 4 jegyet lefoglalhatsz, ill. egyedi kiadványokhoz juthatsz hozzá olcsóbban, vagy ingyé. Kérdés van-e szükségünk eredeti kiadványokra, ill. jegyekhez százával férhetünk hozzá a koncert előtt megszabadulni kívánó balfaszoktól.

Most Artificial Horizon:

Remixek találhatók rajta, Edge a nagy elektronikus zene imádó. Ez számára egy úgynevezett elégtétel is lehet a NLOTH után, ami elég erőteljesen Bono centrikus, a gitár sokszor háttérbe került és inkább a producerek hangzásvilága tükröződött vissza az albumról Edge ízlésével szemben. Persze voltak szép pillanatok: Magnificent, vagy a szétdelayezett No line. Rengeteg elektronika van a nagylemezen, ami rock-os hangzást akar elérni.
De végül az Artificial Horizon-on helyére került a disco hangzás. Itt kőkemény tánczenét hallhatunk, amely néhol jól sikerült néhol kevésbé. Edge ezzel a lemezzel meg lehet elégedve, remélem minden tag kiélte ez irányú vágyait az elektronikus műfaj iránt és a következő album (persze az Ascent után, amitől ne várjon senki megváltást még) végre ROCK lesz és elégedetten csettinthetünk a remek riff-ek, az előtérbe kerülő basszusgitár és a War időszakra emlékeztető kreatív dobtémák után. Énekhangban fejlődési irány: Bono vokálja halkabb, hangszerek hangosabbak, így nem kell masterolni a főnök hangját sem és nem ordítja le a fülünkről a fejhallgatót.

Kemény kritika a srácok felé, de ez a zenekar ne kezdjen már el Jay-z-kel együtt dolgozni, mert ez az ember nem képviseli a fekete zenét jelenleg, ha amerikába vissza akarnak térni akkor a korábbi irányokat kövessék. Amerikát és a világot újra bevenni csak őszinte Rock&Roll-al fogják és erre még van egy lehetőségük, utána már (60-hoz közelítve) nem fog menni.

Természetesen a NLOTH egy vállalható, korrekt lemez. Nem egy mainstream. Már óriási elvárás volt irántuk az utóbbi években. Illetve pl. a Window in the skies nem volt NO.1. szint, mégis töb országban a csúcsra ért. A Magnficent vagy a No line, ill. a Breathe bármely mai feltörekvő együttes Top 5-be érő száma lett volna, de irántuk mindig nagyobb lesz az elvárás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.