Vendégelőadóként indult poszt, de Magánvéleményt olvashattok alant
Címkék: blog vélemény u2
2011.04.14. 23:33
Rendhagyó vendégelőadó rovat következik (mint utólag kiderül igencsak rendbontó lett). A szöveg egy része szabad asszociációs gyakorlatként is felolvasható, gondolatok billentyűre vetülve. A blog másfél éves fennállása alatt mindössze 2 vendégelőadó rovat készült, igaz a u2-ról szóló bejegyzések száma sem érte el a plafont. Ez jó indokot is jelent arra, hogy összeszámoljam, mennyi bejegyzés született. Bevallom kevesebbre számítottam, mint amennyit az excel sorai mutattak. 176 bejegyzés, de ebből kb. 10 csak vázlat formájában van meg, tehát nem lettek soha publikálva. Azaz mondjuk 165 bejegyzés született eddig ezen a blogon. Közben rájöttem, ha a profilomat megnézem egyből kiadja a számot, ami nem más, mint 169. Ez egy szép szám, nem gondoltam volna, hogy összejön ennyi, főleg , amikor annyi mindenről akartam írni az elején, viszont csak pár sort sikerült legépelni egy témáról, az agyban meg bent maradt olyan 2-3 oldalnyi. Ez a 169 poszt főleg annak köszönhető, hogy 2 turnét is megéltünk az utóbbi két évben, így volt rengeteg aktuális téma. A 2009-es turné hatására kezdtem el a blogot, mert úgy éreztem, annyi gondolat van bennem már a U2-ról, hogy ezt valamilyen módon ki kell adni magamból. Később ki is derült, vagy már akkor, hogy nincs is más u2-val kapcsolatos blog, hanem csak két fórum, viszont a fórumosok nem csatlakoztak ehhez a bloghoz...Először csak egy "Én blog" típusra gondoltam, de aztán szerencsére mégsem az lett, hanem egy, szerintem legalábbis egy normál blog. Igaz foglalkozhatnék a design-al többet is, tavaly nyáron szerkesztettem az index-es tutorialok alapján. Nyáron több időm lesz, akkor biztos váltok, de a világos áttekinthető színeket megtartom, mert a sötétben csak elveszek, na majd erről máskor. Talán az első bejegyzésben írtam a blog alapvetéseiről, de közben megnéztem és szépen átsiklottam felette, mert fingom sem volt, hogyan fogalmazzam meg a blognak a lényegét. Először a u2 koncertes élményeimet akartam leírni, de aztán ez háttérbe került és azóta sem hoztam össze egy normális értékelhető beszámolót. A Katowice-vel megpróbálkoztam 1-2 hete, de számomra elég nehéz azokat az érzéseket megfogalmazni, milyen is egy U2 koncert belső szemmel. De meg lesz az a 2. évfordulóra nyugi. Szóval a blog elindult egy másik irányba, híreket vett át, videókat szúrt be, néha véleményt formált. Voltak, vannak és lesznek kihagyások, szünetek, főleg az európai turné alatt pörgött fel a blog, a bécsi koncert után rengeteg napi látogató volt, ezt utólag is köszönöm, akkor írni kellett volna egy gyors beszámolót, ez elmaradt, viszont a videók kárpótoltak sok embert. 2009-ben nem volt célom videózni, bevittem a fényképezőm a lengyeleknél, a horvátoknál nem vittem. Igazából most gondolkodtam el rajta miért nem vittem akkor, és miért vittem be 2010-ben. Katowicében másnap teljesen ki voltam bukva, amikor a gépemre feltöltve néztem a képeket. A koncert képek sötétek voltak, alig látszott valami. A gépet okoltam érte, pedig csak egy normális beállítást kellett volna használni. Valszeg ezért nem vittem be a zágrábi stadionba, nem akartam vesződni vele, meg basszák meg, állóhelyem van, akkorát bulizok majd, hogy nem kell semmi. Aztán tavaly tavasszal még nem volt tervbe véve a nyári u2 koncertezés. Viszont vettem egy fényképezőt, ami tud HD-ban videót felvenni. Gondoltam ez hasznos lesz, mert az előző fényképező gyenge filmet készít, telefonnal meg halálra van ítélve aki élvezni akarja. Szóval megvettem csak azt nem kalkuláltam bele, hogy a HD minőségért cserébe kis objektívet kapok, kis látószöggel, ami nem fogja növelni annyira az élményt, hiába van HD felbontás. A videó maga szép képet csinál, viszont egy állványon kéne tartani állandóan, mert hiperérzékeny a legkisebb mozgásra is. Szóval a videók nem lettek annyira rosszak, a hang is egész jó, és hatalmas profinak éreztem magam amikor megvettem a gépet, és csak a tankcsapda koncert után visszanézve láttam, hogy ez nem az igazi. Most a hetekben olvastam egy blogon, hogy van digitális képstabilizáló program, ami utólag nyúl a videóba, persze csodát attól sem lehet várni, de elképzelhető megoldása lehet ennek a problémának a kiküszöbölésére. Szóval megcsináltam a kis videóimat, Bécsben már 2 SD kártyával rohamoztam, ami majdnem a koncert rovására ment, és akkor jöttem rá, hogy oké, lehet kamerázni, de ha felveszem a fél koncertet, akkor hiába vagyok ott, csak egy kis képernyőn látom abban a pillanatban is a srácokat, nem pedig a saját szememmel, ami ugye sokkal jobb felbontású :) az élményről nem beszélve. Na szóval a géppel, hiába voltam a srácoktól méterekre csak, botrányos képeket készítettem, sietni kellett az is igaz, de legközelebb asszem viszem a régi gépet jobb objektívvel, vagy veszek egy újat, nagyobbat, drágábbat. Erről ennyit. Zágrábra visszatérve nem vittem gépet, viszont állóhelyen nem tudtam elég közel kerülni, ezt akkor bántam, mert elég lagymatag közönség volt a környékemen. Nézegettek is, amikor jó hangosan énekeltem a "ritkább" számokat. Biztos az igazi fanok az eredetileg első 10.-ei koncertre mentek. Ezért is jött a torino-i túra jól, mert majd ott mindenki a legnagyobb u2 fan lesz. Igen, csak nem ahol mi voltunk :D Az az igazi koncerthangulat, amikor mindenki jól érzi magát körülötted, most azokra gondolok, akik abban a szektorban ülnek, vagy állnak melletted, és táncolnak énekelnek, ismerik a dalokat. Chorzów, Zágráb, Torino nem ilyen hely volt. Én aszott jól éreztem magam mindegyik helyen, sorrendet nem tudnék, de Zágráb lenne az utolsó :P Jó kis pozitív megközelítés :) Szóval überállat koncertek voltak, csak a közönség a 10-20 méteres körzetben volt kuka, a stage mellett őrjöngtek természetesen stb stb. És elérkeztünk számomra a legutóbbi U2 koncertig Bécsbe. Ott a belső körben álltam, nem is kéne többet mondani, viszont fogok. Leírhatatlanul boldog voltam, áthatott a zen, . Ott vonultak be tőlem 3 méterre, az is felejthetetlen. Most belegondolva, mennyi mindent tudok arról az emberről,(Bono) őneki pedig fogalma sincs arról, hogy én egyáltalán létezem :) hátborzongató. Most olvasom ki újra a u2 by u2-t elejétől a végéig. Amikor megvettem, lehetett 2006, vagy 2007 nem tudom pontosan, akkor egyszer végigolvastam, azóta csak bele-bele nyálaztam, egy egy album készítését újraolvastam ilyenek. Voltak mondatok, amikre szóról szóra emlékeztem és ez meglepett, mert a memóriám enyhén fogalmazva szitás, főleg könyvek, filmek, beszélgetések terén. Azonban 4-5 év elteltével máshogy értelmeztem Bono bácsi és a többiek életbölcsességeiket. Elég jó önismereti könyv ez róluk, de Én is megtaláltam magamét benne és ez talán segít a saját magamon való kiigazodáson és életmódbeli változások könnyítésén. Most nem mennék bele melyik részeknél gyulladt fel a lámpa, de ijesztő hasonlóságok vannak Bono személyisége és Én köztem, hogy ez most jó-e vagy rossz, nem akarom ebben a pillanatban megállapítani, viszont segítenie kell, hogy keresztülvigyem a terveimet erre a pár hónapra.
Az első U2 lemez, amit vártam az a No Line On The Horizon volt. 2009-re már mindegyik lemezt ismertem és szerettem. Tudtam, hogy milyen elvárásaim lehetnek, illetve csak azt hittem, hogy tudom milyen elvárásaim vannak a lemezzel kapcsolatban. Nekem a How To Dismantle an Atomic Bomb volt az etalon, mert azt a lemezt ismertem meg először az elejétől a végéig. Szerintem egy remek lemez volt ahhoz, hogy berántson a U2 világába, elég U2-s hangzású volt, és azóta rájöttem (nem is olyan rég), hogy én ezt a fajta rock/popzenét szeretem, amit a U2 és klónjai képviselnek. Én már nem fogok soha Metallica rajongó lenni. Remélem nem bántottam meg senkit, én ebben a stílusban maradok ezután is.
A tovább mögött folytatom elmélkedéseimet a legutóbbi album kivetülésének az evolúciójáról, és a blog jövőjével kapcsolatban, illetve a nagyon nagyon favorit u2 dalomat láthatjátok, ami talán a legkedvesebb számomra
Szóval a Bombás albummal kezdtem a u2-s pályafutásomat, a No Line első kiszivárgott dalai nagyon tetszettek, éjjel nappal ezeket bömböltettem. És szent meggyőződésem volt, hogy ezek slágerek lesznek, mind a Magnificent, mind a No Line. Aztán egyik sem lett az, a Get On Your Boots-ot erőltették, ami a Vertigo utánérzése volt, egy second-hand vertigo-ra hasonlít szerintem, viszont élőben remekül szól. Visszatérve még a várakozásokra, tudom már mit vártam, egy második Vertigo-t. Kaptam is egy Get On Your Boots-ot, aminek már a címe sem hasonlít rá. Szóval én szerettem a No Line-t, a Magnificent-et, Stand Up Comedy-re azt gondoltam sláger lesz, végül aztán még élőben sem játszották, Fez is bejött és a Breathe tetszett nagyon, de erre nem emlékszem pontosan, hogy már a turné elindulása előtt vagy után kedveltem meg. A többi dalt legtöbbször átugrottam, vagy egyszerűen végigment de különösebb hatást nem gyakorolt rám. Közben jöttek a kritikák, amik elég kritikusak voltak (haha) és bennem is szkeptikusságot idéztek elő szép lassan a lemez irányába. Csalódtam benne akkor, be kell valjam, nem hozta a slágereket, a tv-ben nem lehetett látni, és egy kicsit ilyenkor elveszik az ember, mert erre az albumra 5 évet kellett várni, és a következő sem készül el egyhamar. Szóval nem ez lett a nyár slágere nálam, hanem teljesen más előadókat fedeztem fel magamnak. Hamar túltettem a lemezen magam. De ahogy már sokan fogalmaztak és a banda tagok is elmondták, egy U2 lemeznek be kell érnie, idő kell neki. És így is lett. Eljött a turné, ekkor már nem hallgattam olyan lelkesen az új lemezt, mint az elején. A Breathe, No Line, Magnificent jól szóltak. A Crazy-t nem szerettem, Az unknown caller borzalmas hangosítást kapott katowicében, amúgy az egész koncerten a gitár túlgerjedt. A moment of surrender pedig szinte fel sem tűnt a végén. Mindössze tavaly, 2010-re értékelődtek fel azok a dalok, amiket még 2009-es koncerten hallani lehetett. Az Unknown Caller-t tavaly tavasszal szerettem meg, gitározással kapcsolatban, erről majd máskor. A Moment of Surrendert pedig a torinoi koncerten. Elképesztően fejbecsapott, vagy szívencsapott nem tudom, de őrülten jól szólt. Ott jött ki igazán, hogy Bono, mit is akart mondani ezzel a dallal, felszínre került a dal személyisége. Szóval csak azt akartam ebből kihozni, hogy bántott egy kicsit, hogy az Unknown Caller-t nem tudtam értékelni korábban. A lemez már 2 éve kint van a piacon, és Én jobban szeretem mint akkor, amikor megjelent. Talán nem is ez a szó jó rá, hogy szeretni, hanem, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem vele. Az apró részletek feltárásra kerültek és az album megmutatta valódi arcát, ami rendkívül sokrétű. Magasan az Unknown Caller az első a személyes toplistámon erről az albumról. A Magnificent még mindig ütős, koncerteken is nyomják még, kár érte, hogy nem lett toplistás, nemcsak a gitárjátékból hiányzik 2-3 hang, hanem a refrén túl only love-os lett. Ezen pont ma gondolkoztam, talán ez a rejtélye.
Szóval ez a 170. bejegyzés a blogon, promótálom egy kicsit magamat ezzel a kijelentéssel újra, remélem a blogos témákból nem fogyok ki. A blog neve a u2010, ezt ugye még 2009-ben álmodtam meg, ami akkor nagyon aktuális volt, talán még most is az, szerencsére a kerek évszámnak, hát még mekkora a blognak magának, a turné lassan véget ér, amióta a blog üzemel, azóta szinte végig turnén voltak a srácok, és ha volt pár hónapos szünet akkor a blog is csökkentett módban futott, Úgyhogy nem tudom mi lesz a jövő, nyár végéig sűrű bejegyzési ciklusok várhatók, utána meglátjuk lesz-e miről írni. Van jó pár dal, ami közel áll hozzám és szeretnék róluk pár bekezdést írni, ezek jó témákat kínálnak. A U2 koncerteket figyelni fogom állandóan, egy kicsit olyan ez mint a síelés. Amikor síszezon van állandóan a sielok.hu oldalt lesem, meg a hójelentéseket, nyáron viszont rá se nézek. A turné idején is ez van, ilyenkor fókuszált figyelmet szentelek a zenekarnak, holtidőben pedig egy kicsit eltávolodok. Továbbra is No. 1. zenekar marad a U2, kétség nem fér hozzá. A post vége már-már blog ravatalozó hangulatúvá vált, de nem törlöm ki, ez most kell ide. Azért íródtak le ezek a sorok mert most realizálódott bennem, hogy vége lesz a turnénak és utána jó ideig nem lesz élő fellépés, amiről írni lehet, a srácok is visszább fognak vonulni a nyilvánosság elől, kevesebb lesz a téma, és ilyenkor felvetül a kérdés lesz-e táptalaj az újabb posztok, újabb témák előkerülésének. A statisztikákat böngészve, az utóbbi idők nem hoztak nagy látogatottságot, korábban elég rapszodikus volt a blog látogatottsága, voltak kiugró értékek és voltak nagyon alacsonyak, de magasabbak voltak a számok, mint jelenleg, most a nagyon alacsonynál egy kicsit jobb értékek vannak. Először is magam miatt kezdtem el írni a blogot, de mára már fontossá vált, hogy nem csak én, hanem talán más is olvassa, ez jól eső érzés, reméljük, hogy lesznek újra magasabb értékek és pozitív visszajelzések
Ez egy vendégelőadónak szánt poszt lett volna, de elindult a gondolat folyam egy teljesen más irányba, amire még nem volt példa itt a blogon, jól esett kiadni magamból, ami bennem volt így a u2-val és a bloggal kapcsolatban jelen pillanatban. Lehet jüvő héten már máshogy vélekedek sok mindenről, ez egy pillanatfelvételként is felfogható poszt. Most így a végére, azért, komolyan belegondolva, nem fogom belátható időn belül felhagyni a u2010 blog írásával. Egyrészt azért nem, mert megszerettem, még annak ellenére is, ha úgy tűnik sokat kihagyok, mert nem írok, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a blogot, csak egyszerűen akkor nincs olyan gondolat, ami érdemes lenne a kiposztolásra, sokszor vannak több hetes kihagyások, másrészt mert sok minden érdekel a világban, de a legjobban ez a zenekar köt le, a zenéjük mindennél kifejezőbb számomra, és próbálom továbbadni ezt másoknak is, de közben a saját érzéseimet is próbálom lefordítani, hogy az önismeret hosszú lépcsősorán továbbra is előre haladjak.
Még írhatnék rengeteget, de ennyi elég lesz, köszönöm a figyelmet! :D
Ádám a u2 blogger
most pedig a top3-as u2 nótám:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
paintress 2011.04.15. 01:57:15
paintress 2011.04.15. 01:59:31
