ap este véget ért a Dél-amerikai turné is. Most bő 3 hetes szünet lesz az utolsó nekifutásig. Újra térkép és iránytű nélkül maradtunk...

1993. július 4-én jelent meg. A budapesti koncert július 23-án volt. Gondoljunk bele, nem is hallhatott az akkor kilátogató közönség frisebb U2-t annál. Alig 2 héttel a lemezmegjelenés után már Budapesten koncerteztek. Kivételesen ritka alkalom volt. Nem mintha meguntam volna az akkor alig 2 éves Achtung Baby anyagát, de gondoljunk bele, kapsz az arcodba egy hatalmas U2 slágergyári albumot, rá két évre, amikor már éppen megemészted az Achtung Baby-t, jön a folytatás, igaz más stílusban, de ez az anyag is elég erős lett, olyanokkal, mint a Stay, Lemon, Zooropa, Dirty Day (főleg élőben), Numb, Somedays, Daddys gonna pay... , amelyek élőben szólnak a legjobban. A lemez az európai turné kellős közepén jelent meg. Bonóék este felléptek az adott városban, de este már Dublinban vették fel az új lemez anyagát. Nem gyengén lehetett kimerítő. Az Achtung Baby sikerein felbuzdulva gyorsan akartak egy "bal horgot" bevinni a jobb mellé. Ha már a figyelem középpontjában vagyunk, akkor meg is kell tartani azt egy új albummal.
Részlet a U2 by U2 könyvből:

The Edge: A 'Zooropa' két teljesen külön rész egybegyúrásából született, melyeket a beállások alati improvizációkat tartalmazó kazettán találtam. Fogtam őket rájöttem, hogy passzolnak egymáshoz, és végül a két teljesen eltérő darabból született egy szám. Jó passzban voltunk. Nagyon gyorsan összeálltak a dalok.

Adam:  A lemez és a dal is a stúdióimprovizációkból nőtte ki magát. A Zooropa nyitánya önmagában is hihetetlenül lenyűgöző.

Bono: A lemez elején ott van az új kiáltványunk: I have no compass, I have no map, I have no reason to go back. A nyitány a Szárnyas fejvadász világának hangbéli megfelelője. Ha behunyod a szemed, láthatod a neonfényeket, a hatalmas plazmaképernyőket, melyek mindenféle tiszavirág-életű dolgot reklámoznak.
Meg akartam szabadulni annak a súlyától, ahova tartottam. Repülni akartam. Elég sok szomorúság vett körül. And I have no religion, and I don't know what's what".
Akkoriban zseniális munkának tartottam a 'Zooropá't. Tényleg hittem, hogy a popgyökereink meg a kísérletezésünk kiegészítik egymást, és ez lesz a mi 'Sergeant Pepper'ünk (Beatles). Egy kicsit tévedtem ebben. Igazság szerint a popgyökereink kezdtek cserben hagyni minket. Nem voltak slágereink. Nem nagyon voltak kimagasló számaink. És ugye mi lenne a 'Sergeant Pepperből' slágerek nélkül.

Tehát egy bizonytalanságot tükröz az album, legfőképpen a nyitódal a Zooropa. De ahogy begyorsul a dal, úgy próbál kirángatni a sárból minket a szöveg is

Az élő gitárhangzás lélegzetelállító. Kíváncsian várom, hogy van-e jövője a Zooropának a turné hátralévő részén. Úgy néz ki a fénytechnikusokkal még nem találták meg a közös hangot, mert pont a katarzisnál aludtak ki a fények, a körbe körbe járó vizslató reflektorok jó ötlet, de a kivetítővel is lehet fokozni a hatást. Rádszól az őr:"what do you want" és belevilágít egy nagyerejű zseblámpával a fejedbe, ezt érzést kéne eltalálni.
 

Megemlítendő a tegnapi koncertről még a Kraftwerk - Das Model-jének a feldolgozása egy helyi zenésszel

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.